Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

pedig kaszálásra növesztettek. Liba minden háznál volt, mert volt hozzá sok gyerek, öt-hat a legkevesebb. Kellett a tollú. Na meg pótolták vele a háztartásnál a megélhetést. Nem azért, mert a konyhán kellett pótolni a húsellátást. Dehogy! El kellett adni. A pénzre nagy szükség volt. Általában a lányokat ebből ruházták. Libát csak búcsúkor vágtak. Váci libavásár Beütemezett napok voltak, amikor alkalmas volt Vácra a piacra menni eladni. Őszkor, amikor jött a dér, akkor volt a liba kelendő. Egész falu készült arra, sőt még a szomszéd községek is. Egész kocsikaraván indult éjfél után a váci piacra. Ügy kiabáltak az éjszaka csöndjében a mérges gangos gúnárok, mintha búcsút véve távoztak volna a falutól. A hét—nyolcéves libapásztornak azt ígérték szülei élete legnagyobb kirándulásának, hogy elviszik Vácra, ha szállítják a libákat. Nagyokat mondtak a váci bábákról. Hogy ez miért volt, máig sem tudom. De amelyik gyerek megjárta ezt az utat szerencsésen, 124