Vankóné Dudás Juli: Falum, Galgamácsa (Studia Comitatensia 4. Szentendre, 1976)

Míg a kacsát elhajtottam, Két pár csizmát elszaggattam. Kacs ide Kacs ! Tokaji takács. Szedem szép Nekem a „Szedem szép rózsáját" volt a kedvencem. rózsáját Szedem szép rózsáját, Kötöm bokrétáját, A fejére tűzöm gyöngykoszorúját, Erdő, erdő gerlice, Hajó, hajó picike, Mondd meg édes nevemet. Hogyan hívnak engemet? Engem hívnak, Katica, Karmoljon meg a cica a sötétbe. Ügy játszottuk, hogy kört álltunk egy kislány körül, akinek be volt kötve a szeme és a „Karmoljon meg a cicá"-nál simogatott bennünket. Ha eltalálta a nevét, annak akit simogatott, az ment be, ő pedig kiállt a helyére a körbe. Ha nem találta el, akkor benn maradt a körben. Ha fiúkkal játszottuk, akkor a fiúk leguggoltak és mi lányok egyenként jártuk őket körbe énekkel és tapssal. A „Karmoljon meg a cicá"-nál szembe leguggoltunk eléjük és megsimogattuk és megcsókoltuk őket. Utána felálltunk, egymás vállára raktuk kezünket és körbe menetelve ezt énekeltük: Ess eső essen, Zab szaporodjon, Búza bokrosodjon, Árpa a nadrágba, Benne ne maradjon, Olyan legyen az én hajam, Mint a csikó farka, Még annál is hosszabb, Mint a világ hossza. Lánc, lánc, lánc Kézen fogva, kígyótekergéssel lépnek és énekelnek : Lánc, lánc, lánc, Eszter lánc, észter lánci cérna, Cérna volna, selyem volna, Mégis kifordulna, Pénz volna karika, karika, Forduljon ki Mariska, Mariskának lába. 98