Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Néprajz - †Schram Ferenc: A máriabesnyői búcsújáró hely
mentek. Ezek azonban munkás és tisztviselő látogatók voltak, parasztok egyénileg ritkán jöttek. Megkísérelni annak meghatározását, mi hozza a búcsú járókat Besnyőre, nagyon nehéz. Egy részüknél kétségkívül megállapítható a vallásos érzés, vezeklési vágy, a búcsú számukra lelki kielégülés, életszükséglet. Mások 25—30, sőt még több éven át minden évben eljönnek legalább egyszer. Sokan fogadalomból jönnek, némelyek — bár ez ritka — meghalt hozzátartozóikért vállalják a fáradalmakat. Sokan offerálni jönnek betegségükben, vagy beteg hozzátartozóikért, ritkábban állataikért. Nem elhanyagolható azok száma sem, akik mosdani, inni akarnak a forrásból, betegségükre orvoslást remélve. Végül a résztvevők mintegy fele kikapcsolódni akar a mindennapi élet egyhangúságából, felüdülést, jámbor szórakozást keres. Csodavárás nem vezeti őket, nem keresik, nem is érdeklődnek utána, történtek-e régen csodák, az ő életükben már nincsenek. „Régen jobbak voltak az emberek, akkor volt Besnyőn sok csoda" — mondják. Ennek ellenére használják a vizet ivásra és mosdásra is. Elegendő adat híján nem tudjuk, hogy még az alapító által felállított és az egyik kapucinus vezetésére bízott gyógyszertár (fennállt 1831-ig), mennyi és milyen befolyást gyakorolt a búcsúsokra. Lehet, hogy a testi bajaikra adott gyógyszer is vonzóerőt gyakorolt a betegekre. Líraian, de nagyon találóan foglalja össze Krúdy Gyula: „A búcsúk is elkövetkeztek, mert van elég vezekelnivalónk ebben az esztendőben is, legalábbis annyi, mint tavaly volt. Ez a nyár végi, kora őszi időszak lendíti meg a városi és falusi templomokban az eddig mozdulatlanul álló lobogókat. Ilyenkor kezdi szájízünk azt érezni, hogy csak Mária-Besnyőn vagy a Szabolcs megyei MáriaPócson árulják a legjobb lacipecsenyét és kalácsot. Míg lelkünk úgy várja a megtisztálkodást, mint valami égő seb. .. . Búcsúra megyünk ismét, gyalogszerrel, hajadonfővel, poros országúton, másodszor virágzó akácfák alatt. Már integetnek a boldog tornyok, amelyek tisztára fürödtek az eső után az őszi napsugárba. Már köszöngetnek a pecsenyesütők fanyar füstjei, a mézeskalácsosok aranyos színei — már megkönnyebbülve érezzük magunkat, pedig csak most indultunk el a messzi útra! Mily könnyed lesz majd léptünk, ha visszatérünk." 35 Nem csak ilyen költői vonásokból áll azonban a búcsújárás. Bármilyen áhítatos is egy tömeg, pusztán tömegénél fogva mindig történtek és történnek viszszaélések. A búcsújárók sokak szemében számíthatnak kíméletre, elnézésre, kedvezésekre, ezekkel kezdődtek a visszaélések. Már a hétház lakóihaz intézett felhívás figyelmezteti a lakókat: csavargókat, rossz életű személyeket be ne fogadjanak. Vármegyei statútumok a XVIII. század közepétől fokozott felügyeletet írnak elő a csavargók, szökött katonák, „szarándokok színe alatt tsavargókra". A búcsújáró tömeg kétes személyeket is vonzott magával, 1904-ben panaszolja egy besnyői lakos: „...a nyári melegebb napok beálltával, a midőn Besnyőt a búcsúsok százával sőt gyakran ezrével ellepik, letelepednek itt azok a hivatásos koldusok, à kiktől mi itteni nyaralók félünk és rettegünk, a kik oly keservessé teszik nekünk az itteni tartózkodást. ... Vasár és ünnepnapokon a templom környékét ellepik, ott garázdálkodnak ... az egész környéket berondítják és a jó kereset örömére estendenként jól bepálinkáznak, berúgnak a kocsmákban"'. 36 A főszolgabíró utasítja a gödöllői csendőrőrsöt: „Besnyőn minél gyakrabban tartsanak meglepő vizsgálatot, az ott talált koldusokat távolítsák el, esetleg állítsák elő". 3 ' Említettük, hogy a templomban való alvásból is sok profanizálás származott, gyertyákkal kiégették a padokat, sok morzsalékot elszórtak, nemritkán szükségleteiket is ott végezték, ürüléküket egy-egy dinnyehéjban otthagyva, ezért mind 295
