Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X–XI. sz.-ban a Kárpát-medencében

Egyes darab téglák a sírokban A fej alatt vagy — általában élére állítva — a fej mellett, körülötte, ritkábban a lábnál találjuk őket. A zalavári (126) 61. sírban szintén visszajárást akadályozó szerepe van : a koponyán találták. Ez a szokásforma már szórványosan megjelenik a Dunántúlon és a Dunától északra is. Két templom nélküli köznépi temetőben is előfordul: Eilend (48), Sorokpolány (82). A legkorábbi eset a zalavári (X. sz.). 27 férfi-, 17 női, 7 felnőtt- és 6 gyermeksírban találunk téglát. A téglasíroknál kapott eredményhez hasonló. VII. A vázak helyzete a) A karok helyzete Az 50-nél több sírt tartalmazó, fele, vagy 2/3 részben feltárt és teljes temetőkben a karhelyzet-variációkat a nyújtott karú vázak számarányához viszonyítva vizsgáltam. 4 csoport adódott. I. (2. táblázat): A nyújtott karhelyzeten (1. oszlop) kívüli maximum 5 variáció 12 temetőben, ezek (2—14. oszlop) az adott temető sírjainak maximum 14,6%-ában fordulnak elő. Főleg dunántúli egyszerű köznépi temetők, ül. temetőrészek sorolhatók ide, a nagy baranyaiak közül három. A Felső-Tisza vidékéről egy honfoglalás kori temetőnk is van: Tiszaeszlár. II. (3. táblázat): A nyújtott karhelyzeten kívüli 3—5 variáció minimum 18%ban 6 temetőben figyelhető meg. A bannyai temetők közül az a kettő tartozik ide, amelyekben fegyverek is (nyilak) találhatók. E vidék ismert X—

XI. sz.-i lakosságának zöme a sírjait is hasonló módon tájolta (III. fejezet, 3. térkép), temetőik a karok helyzetét tekintve is egyöntetűséget mutatnak. III. (4. táblázat): Az idesorolt temetőkben 6—10 karhelyzet-variáció figyelhető meg, arányuk 12,1—46,2% között mozog. A dunántúli lelőhelyek vannak többségben. IV. (5. táblázat): A halimbai temető legkorábbi szakaszában (X. sz. 1. fele) és a szentesi X. sz.-i köznépi temetőben a halottak többsége összetett, összekulcsolt, keresztbe tett karokkal feküdt. A karhelyzet-variációknak ebben a hatalmas adattömegében rendet teremteni rendkívül nehéz, főleg azért, mert az esetek többségében egyáltalán nem tudjuk megmagyarázni, miért rendezték el ilyen vagy olyan módon a kiterített halott tagjait, vagy milyen más módon kerültek ezek a megfigyelt helyzetekbe. A fenti csoportokat olyan, talán nem önkényes meggondolással állítottam össze, hogy a kb. azonos arányú-összetételű variációkat tartalmazó együttesek — még ha területileg is határozottabban csoportosulnának — olyan közösségek temetkezőhelyei, amelyek a temetési szertartásoknak legalább egy vonatkozásában hasonló gondolkodásmódról tesznek tanúságot. A 2—5. táblázatok 2—4. oszlopában felsorolt összetett, összekulcsolt, keresztbe tett karú vázák

69 területi és időbeli megoszlása egyenletes, elég sok felsőtiszai honfoglalás kori lelőhellyel (Bodrogszerdahely—178, Eperjeske—180, Kenézlő IL—184, Pap—192, Tiszabezdéd—202, Tuzsér—213). A kutatók néprajzi adatokból

70 imádkozó kéztartásra következtetnek a tárgyalt karhelyzettel kapcsolatban.

71 Török Gy. szerint a szokás a bizánci kereszténységgel együtt terjedhetett el az országban.

72 Talán ezt a véleményt igazolja a két erdélyi temető96