Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Tettamanti Sarolta: Temetkezési szokások a X–XI. sz.-ban a Kárpát-medencében

TETTAMANTI SAROLTA (Ferenczy Múzeum, Szentendre) : TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK A X—XI. SZÁZADBAN A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN

1 A dolgozatban a temetés egész folyamatát, minden egyes — régészetileg is megfogható — mozzanatát vizsgálom tér- és időbeli elterjedésében a történetileg adott határok között. A tanulmányozott korszak: a teljes X. és XI. század,

2 a terület: nagyjából az I. István-kori, ezredforduló körüli Magyarország.

3 Az egyes temetkezési szokások kataszterszerű összegyűjtése után elsősorban arra kapunk választ, hogy a terület lakossákának másvilágképzete milyen öszszetevőkből állt. Minden további történeti, etnikai és vallástörténeti (a keresztény térítés folyamata) szempontú kutatás előfeltétele, hogy a régészeti jelenségeknek ilyen hatalmas adattömegében törvényszerűségeket tudjunk felfedezni: az egyes szokásformáknak területi csomópontjait, időbeli határait, valamint a különböző társadalmi rétegek temetési rítusának esetleges jellemzőit. Az I—

VIII. fejezet a temetés folyamatáról szól a temetés helyének kiválasztásától kezdve a halott sírba helyezéséig. A IX—

XI. fejezetek az ún. rituális mellékleteket tárgyalják (pénz, élelem). Az utolsó, XII. rész a gazdasági (fegyver, munkaeszköz) és viseleti jellegű sírmellékletek

4 rituális vonatkozásaival foglalkozik, az olyan jelenségekkel, amikor ezek a tárgyak nem, vagy nem kizárólag a halotti öltözet részei, hanem egyéb, babonás, mágikus szerepüket, jelentésüket tételezhetjük fel az ásatási megfigyelések alapján. 394 lelőhelyen, ül. temetőközlésben volt alkalmam tanulmányozni a honfoglalás és kora Árpád-kori temetkezési szokásokat. A lelőhelyjegyzék és az 1. térkép

5 tanúsága szerint a Dráva—Száva közét és Erdély területét kivéve, mindegyik országrészből elégséges mennyiségben vannak a temetkezési szokások szempontjából többé vagy kevésbé értékelhető leletegyüttesek, a Dél-Alföldön, ill. a Tisza—Maros—Körösök közén a legnagyobb sűrűségben. Teljesen vagy nagyobb részében feltárt és részletesen publikált temető azonban annál kevesebb van. Az arány: 394 : 51 ß A feltártság és publikáltság jelenlegi mértékét figyelembe véve lehetséges és reális feladat a temetkezési szokásfajták feltérképezésének megkezdése. Temetőelemzést azonban csak kevés esetben végezhetünk, s az itt adódó következtetések általánosításával is óvatosan kell bánnunk. 79