Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - Jakus Lajos: Petőfi és szülei Vácon

pedig testvére, József mellette megveszi ugyancsak Czvian Bazilius kereskedőtől 6000 Ft-ért a szomszédos 610 sz. házat. Évek során Kamerer János tovább gyarapszik, szőlőket vásárol, majd 1843ban megveszi Czvian Bazilius 708. sz. emeletes sarokháza (ma Március 15 tér 13. sz.) melletti 709. sz. ugyancsak emeletes kis házat 8400 Ft-ért Krekovits Jánostól. Ez a ház Johann Walther 1857-ben készült metszetén is látható, s teljesen azonos a maival. Kamerer János nem költözött át ebbe a házba, továbbra is a korábban vásárol tban lakott. A vett Fő utcai Piac-téri (ma Március 15 tér 15. sz.) házat lakóknak adja ki bérbe. Addig sem a tulajdonos, hanem bérlők lakták. Weisz György Aszódról Vácra költözve haláláig ebben a házban lakott. Nos, ez a ház Vácon akkor a legkisebb telken épült emeletes ház volt, mindössze 49,6 négyszögölön, melynek hossza 5,8, szélessége 8,6 öl. Udvara csupán néhány négyszögöl. A ház beosztása azóta sem változott. Az utcai fronton ma is üzlethelyiséget találunk. Az udvarban földszinten egy boltíves kétablakos szoba, kis konyhával, az emeleten mindössze egy lakás van, mely eredetileg kettő volt külön-külön bejárattal. A nagyobb lakáshoz később csatolták a kis szoba-konyhás lakást, bejáratát befalazva. Sass István leírása ráillik erre a házra. Petőfi szüleinek első lakása tehát itt lehetett Vácon, s néhány hónapi itt-tartózkodás után költöztek a Fazekas utcába kb. 1847. tavasz elején. Valószínűleg tágasabb lakást kívántak a csöpp kis szoba és konyha helyett. Az öreg szülők második váci lakására 10 esztendeje derítettünk fényt. Nem tévedett a hagyomány, mikor az egykori Fazekas utcát Petőfi névre változtatta a múlt század 80-as éveiben. Akkor még élt az, aki ennek jogosságát indokolni is tudta: Hajdú József építőmester. Petőfi szülei az ő házában is laktak. Hajdú József unokája Krémer Istvánné nyűg. tanítónő 1948-ban közölte először e sorok írójával szóban, majd 1963-ban írásban az alábbiakat: „A mai Petőfi — akkor Fazekas — utcában volt nagyszüleimnek háza, ott is laktak abban az időben. Ott járt náluk többször is Petőfi Sándor. Egy alkalommal Petőfi elutazott, s mielőtt a hajóállomásra ment, beszólt nagyszüleinkhez is elbúcsúzni. Nagymama éppen csirkét rántott ki ebédhez, azzal kínálta meg. Petőfi nagyon sietett, nem várta a terítést, hanem lekapta a kalapját, közben így szólt: Ebbe tessék tenni, elfogyasztom az állomásig. Egy pohár bort felhajtott, aztán köszönt és elment." Krémer Istvánné nagyszüleitől hallott emlékezéséhez hozzáfűzi, hogy a poharat, amelyből a költő ivott, emlékül megőrizték. Ez volt a „Sándor pohara", melyet kegyelettel őriztek. Nagyszülei halála után tűnt csak el, nem tudják hová lett. Egyébként nagyapjáról úgy tudja, hogy honvédtiszt volt a szabadságharcban, s Kovács Ernővel együtt Haynau kötél általi halálra ítélte. Szerencsésen megszöktek, úszva menekültek Dunabogdányig. Nagyapja onnan hazakerült.

36 Telekkönyvi adatok bizonyítják, hogy Hajdúék háza abban az időben a Fazekas utca 125. sorszámú volt, 1844-ben csere útján jutottak birtokába, 1867-ben eladták; onnan költöztek az Iskola utcában vásárolt házukba, s ott laktak halálukig. Az egykori Hajdú-féle ház, melyben Krémemé nagyszülei 1867-ig laktak, a mai Petőfi utca 17. számú ház; jelenlegi tulajdonosa Csitári László.

37 Hajdúék Iskola utcai háza pedig a mai Zsilinszky-féie ház. Az egykori Hajdú-féle ház hosszú udvarán ma is megvannak a féltetős albérleti lakások, ahol Petőfi szülei lakhattak. Krémemé ugyan egy szóval sem említi, hogy Petőfi szülei nagyszüleinél laktak, a visszaemlékezés csak a költő személyéhez fűződik. Ha meggondoljuk azonban a leírtakat, el kell fogadnunk, hogy a szavak mögött ez rejtőzik. Petőfi ott járt náluk többször is. Egy alkalommal, mielőtt elutazik, beszólt nagyszüleihez elbúcsúzni. (A kirántott csirkecombnak fel445