Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

6. kép. A Betlehemesek című vers kézirata (Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár.) sor: „A festett arcú város mosolyog." A vers vége felé következik be a végső illúziórombolás, a józan leszámolás Budapest csábító erejével: „ ... Fonnyadt a te képed ... Kell már a festék ... a szemed kiégett. . . Piperés nászod régen magtalan ... ... A város képe vánnyadt, véreres . . ." Komikus és szánalmas a vén, kiélt „Városhetéra" festett arca, mint ahogy komikus volt az öregség a grófi kastély rikító lila ruhájában is. A vers első részében még könyörög a költő a városnak : „ ... oh fogadd Kivert, kirúgott, bús koldusodat! A kapud előtt régen ácsorog." Majd felhagy a könyörgéssel, egyre öntudatosabb és bátrabb hangot használ: szemére veti a fővárosnak, hogy csak arra kacsint, „kinek zsebében még arany nevet" — „S ha elfogyott, ha kevés az arany," Budapest nem kegyelmez, szemétre rúgja a hajdan kedves szeretőt. Ügy tűnik, Gyóni kiszabadult a város hazug bűvköréből, rajta már nem fog a varázs: figyelmeztet, sőt fenyeget, hogy 423