Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

Összegezve: A három hónap élettartamú Dabas és Vidéke eléggé színvonalas, változatos témákat feldolgozó ellenzéki hangú lap volt — hű kortörténeti dokumentuma néhány provincializmusba fulladt Pest megyei község életének és a többre vágyók szélmalomharcának. (Már csak emiatt is érdemes volt vele részletesebben foglalkoznunk.) Célját, a vidék felrázását, a közöny és fásultság megtörését, az előítéletek, a megcsontosodott rögeszmék felszámolását nem érhette el. A gyóni-dabasi társadalom olyan maradt, mint amilyennek Gyóni Géza az 1905-ös cikktöredékében megírta. A lap bukása után Gyóni Géza számára csupán a hajnalig tartó mulatozások és a kellemes külsejével könnyen elérhető szerelmi sikerek maradtak. Nem Gyóni könnyelműségével és bohémságával kell magyaráznunk sok szerelmi kalandját és sok-sok szerelmes versének a születését, hanem elsősorban azzal, hogy kétségei, útkeresései közben a szerelem volt életének egyetlen szférája, amely menekülést, esetleg ideig-óráig önmagára találást is jelenthetett számára, ahol nem ütközött lépten-nyomon korlátokba. Gyónit nem elégíti ki a dabasi életforma. Szeretne, de nem tud kitörni belőle. Kisstílű barátai nem megfelelő szellemi partnerek számára, nincs olyan társasága, mint Ady Endrének volt Nagyváradon a Holnap köré gyűlt költők csoportja. Léda helyett Gyóninak a dabasi kisbirtokosok lányai jutottak. Párizs helyett Gyón és Dabas — esetleg Budapest jelenthette számára a nagyvilágot. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között nem tudta a benne rejlő érzéseket és gondolatokat a maximális szintre fejleszteni és kifejezni. Hogy a Gyónón — Dabason töltött öt esztendő milyen életérzést érlelt meg Gyóni Gézában, saját szavaival illusztrálhatjuk legjobban. „ ... Alant tipegni parányi sorban, A hangyaélet hí vissza most: Morzsát csipkedni és jóllakottan Faltőbe ülni s egy huzamost Szunnyadni ottan ... Nem mehetek már. Senki küldöttje Lihegek-lógok ég s föld között. Lemenni gyáva, feljutni gyönge — Várom a fojtó, irgalmas ködöt, Csak már befödne." (Senki küldöttje; 1908.) Gyóni Géza és Budapest „Bús testvérem, az élet-táncból Mi bitangmódra kimaradtunk." (Békítő ünnepi ének; 1913.) Gyóni Géza költői-emberi kibontakozásához kevés volt tehát a vidék fojtó légköre. Mit nyújthatott neki a feudál-kapitalista Magyarország másik arca, a város? Önmagára találhatott-e a századelő nagyvárosias Budapestjén? Választ kaphatott-e eddigi kétségeire, megoldatlan problémáira? Ady Endre így vall — saját vonatkozásában a Város, Nagyvárad hatásáról: „Ez a nyugtalan, zsidós, intelligens város sok mindent átformált bennem, amit a falu, Nagykároly, Zilah és Debrecen, tehát a falu formált meg."

51 Másutt így ír Ady: „A városos Magyar416