Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

elég biztos fogódzót a világháború bonyolult viszonyai közt."

16 Viszont a 10-es évek előtt még alig tudott valaki túlmutatni a „naiv, tisztességes 48-as nacionalizmus eszmekörén". Ady 1899-ben Debrecenben megjelent Versek című kötetének hazafias költeményei (A Rákóczi vén harangja, Kossuth halálának évfordulójára) sem mutatnak túl a pózos közhelyekkel teli elvont hazafiságon. Gyóni 1902-ben írt, A magyar ifjakhoz című versében az idealizált Kossuthot állítja példaképül az ifjak elé, s 1848-hoz képest túl szürkének, elkorcsosultnak érzi saját jelenét. 1848 harcaiban a romantikus heroizmust csodálja, említést sem tesz a harc céljáról. (1914-ben is az lesz Gyóni tragédiájának egyik oka, hogy nem vizsgálja a háború célját, hanem hagyja, hogy elkápráztassa a harcok lendülete, hamis romantikája.) Az 1905-ben írt Márciusi strófák című versében már kritikusabb szemmel néz: „Ez hát a szabadság büszke napja? Az egyenlőség szentelt ünnepe?" Ekkori kiábrándultsága összefügg az 1905-ös kormányválsággal, a koalíció bomlásával, a Kossuth Ferenc személyében való általános nemzeti csalódással. A harcok hősi romantikája mellett már a szociális kérdésekre és a társadalmi igazságtalanságokra is figyel Gyóni: „Köszöntlek szabad nép szolga mása, De lásd, ujjongni néked nem tudok, Míg látok embert, aki hadonászva Kiáltja ki, hogy őse mit tudott; Míg látom, hogy a hülye gőg lenézi, Ahogy munkáskar tenni kész s akar, Míg ember társát terhekkel tetézi, S nem érzi át, hogy testvér és magyar. ... Ha tettre nem ráz szédítő emléked, Sugárodat mért pazarlód reánk?" Gyónit feszíti a tettvágy, a harci kedv. Ujabb, tökéletesebben megvalósított 48-at akar, de semmivel sem lép túl a 48-as követeléseken. (Egyébként a nálánál 7 évvel idősebb Ady Endre is csak az orosz forradalom hatására, 1905 decemberében ír olyan cikket, amelyben felismeri a polgári demokratikus forradalom szükségességét.

17 Viszont Ady ekkori verseiben — cikkeivel ellentétben — még nem találjuk nyomát annak, hogy a XX. század elején kevésnek találná a 48-as célokat.) Túlzás lenne számon kérni Gyónit ól, hogy 1905 márciusában a polgári forradalom eszméi helyett miért nem a polgári demokratikus forradalom eszméiért lelkesedik. Joggal számon kérhetjük viszont azt az egyelőre még csak a háttérben jelentkező, de már mindenképpen meglevő nacionalizmust, amely a Márciusi strófákban is megtalálható. Hangsúlyozottan csak a magyart tekinti testvérnek. Helyes szociális érzékkel hívja fel a figyelmet arra, hogy a „Kérges tenyér is tisztes", de nem tudja elhagyni a következő mellékmondatot: „...ha magyar". Ez a nacionalizmus pedig 1905-ben is veszélyes, nemcsak 1914-ben lesz az. Ady éppen 1905-ben hívja fel a figyelmet a nacionalizmus lényegére.

18 Gyóni és a szülői ház viszonya, valamint az ehhez szorosan kapcsolódó hazafias költészete után tekintsük át Gyóni Gézának a faluhoz, a gyóni-dabasi környezethez való viszonyát! 409