Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Irodalom - G. Sin Edit: Gyóni Géza Pest megyében és Budapesten töltött évei (1906–1910)

den hirdetés nélkül az isteni tiszteletek kizárólag magyar nyelven fognak végeztetni." Áchim Mihály bejelentésének hatását a lap május 1-i száma így kommentálta : „Gyónón hallatlan botrány történt: Olvassa ország, világ. Áchim Mihály, ez a hazafias, derék evangélikus lelkész egy rég óhajtott* nemes indítványt tett: hogy az istentiszteletek ezentúl magyar nyelven tartassanak .. . ezt az indítványt a tót lutheránusok leszavazták ... Emeljünk kalapot előtte (ti. Áchim Mihály előtt), örökítsük meg nevét és állítsuk példaképpen az ország színe elé. Tanuljanak tőle a Zelenyákok: íme egy pap, aki szívéből, lelkéből magyar. A magyarok áldása legyen rajta. Nem rajta múlt, hogy ma nem magyar nyelven tör ég felé az Űrhöz a gyóni ev. templomban az áhítat, ének." A 70 éves idős Kovács M. András ev. egyháztanácstag „valósággal fellázította a népet Áchim lelkész úr hazafias mozgalma ellen. .. feltüzelte korlátolt értelemmel bíró társait." Április 16-án egyházi közgyűlés elő került az ügy: ,,A szavazástól az iparos osztály tartózkodott. . . Ezt nem vártuk volna a gyóni iparosoktól. . . Az indítványt a zatyafiakból álló tót többség ennélfogva leszavazta . . . Az indítvány mellett 15-en szavaztak." A lap május 10-i száma írja, hogy „Az arcpirító gyóni botránynak folytatása is volt, pedig ... a gyóni tótok mind beszélnek magyarul. Jól, komótosan, alföldiesen, amint azt tőlünk tanulták. Azért nekik tót kell, mert gyűlölik a magyart. Csak a kenyerünk és a zsírunk kell nekik, mert az hizlalja őket alattomos, gálád ellenségeinkké." Közvetlenül az Áchim Mihály indítványának leszavazását követő vasárnap a szlovákok anyanyelvükön várták az igét a templomban, de Áchim Mihály magyarul beszélt. Erre Kovács M. András kivonult a templomból, s a többiek jó része is utána ment. Kiabálássá, botránnyá fajult az ügy. A nacionalista Lajosmizse és Vidéke különböző paragrafusokra hivatkozik: börtön és pénzbüntetés jár a templomi botrányért és felekezeti uszításért. így kommentál: „Aki itt akar élni, az legyen magyar, vagy takarodjék ki az országból!" A szlovákok tettleg is bántalmazni akarták Áchim Mihályt, de ebből semmi sem lett, mert ,,. .. a tót egy napon született a gyávasággal". A lap június 1-i száma így ír: A gyóni tótok „éjnek idején a paplak udvarára lopóztak, és ott több revolverlövést tettek". Május 11-re virradó éjjel „Áchim lelkész összes ablakát beverték". Ettől kezdve a községi jegyző polgári őrséggel őriztette a paplakot, de a tótok megfélemlítették az őröket, azóta négy csendőr őrködött Áchim lakásánál éjjel-nappal, sőt a május 14-i „tanácsülés elrendelte, hogy a paplak és a rektorlak ablakai erős vaslemezekkel láttassanak el". A szlovákok igazukat védve még Sárkány Sámuel püspökhöz is küldöttséget menesztettek, „azonban hosszú orral tértek vissza". A lap elvakult nacionalizmussal folytatta: „A tótok miatt csak csendőri fedezettel lehet magyarul imádkozni az isten házában ... ki kell őket utasítani a magyar állam területéről, mint hazátlan czuczulista apostolokat." Majd megnyugtatásul közli a lap, hogy „A templomi botrányok rendezői ellen a bűnügyi vizsgálat már megindittatott. A botránycsinálók előreláthatólag börtönbe kerülnek." Május 14-én „a magyar istentiszteletet szuronyos csendőrfedezet mellett tartották meg, a templom zsúfolásig megtelt", de nem volt semmiféle botrány. A július 21-i Lajosmizse és Vidéke tudósítása szerint folytatódik a vizsgálat a gyóni tótok ellen. A 31 személyből 21-et kihallgattak, a tótok nem találtak 404