Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Művészettörténet - Horváth Béla: Kisebb közlemények a zebegényi Szőnyi Múzeumból
3. Borsos Miklós Szőnyi-érméje Borsos Miklós érméje egyik legkitűnőbb portré s alkotói jellemzés, melyet Szőnyiről készítettek. Az öntött bronz érem a művész 60. születésnapjára készült, s mintegy tisztelgés volt a barát és művészkolléga részéről a kiváló életmű előtt, melyet Szőnyi hatvanadik életévéig létrehozott. Erre utal az érem remekül megoldott hátlapja, mely a művész műtermét ábrázolja azzal a festőállvánnyal és azzal az ecset- és szerszámtartóval, mely ma is megvan. Az állvány mögött falnak fordított vásznak állnak, utalással a művész termékenységére, a falon keretben kompozíció, e mellett babérkoszorú, benne a 60-as szám, mely bizonyítja, hogy születésnapi hódolatról van szó, s ez a hódolat a művésznek, a kiváló festőnek szól, kinek az állványon látható újabb képe, a Csónakok, a művész töretlen alkotó kedvéről és ragyogó festőtehetségéről tanúskodik. Ez a kompozíció persze nem valóságos Szőnyi-kompozíciót örökít meg. Ez Borsos Miklós kompozíciója, aki a művészre jellemző motívumokból, a rá jellemző felépítésben és felfogásban hozott létre egy valóban Szőnyiének tűnő képet, méghozzá kitűnő megoldásban, ahogy különben kitűnő az egész hátlap megoldása. A téma — a parthoz kötött csónakok a Duna vizével s a túlparti hegyvonulattal — egy további utalást is tartalmaz, éspedig arra a tájra, ahol Szőnyi élt, alkotott, a második világháború után végérvényes letelepedésre szánva el magát ; amely legfőbb ihletője volt művészetének: Zebegényre, a zebegényi Duna-partra, melyet oly sok képen, rajzon, karcon örökített meg azóta, hogy 1923-ban először idekerült. Az előlapon Borsos a művész arcképét adja mellkép formájában, felsőtestét kissé oldalra fordítva, fejét teljesen profilból láttatva, kiegyenesedő tartásban, ahogy alaktartását megszoktuk. Összehúzott szeme, szájának kissé el- s előreszorítása, arcráncainak a száj felé való koncentrikus torlódásával a koncentráció Szőnyinél oly gyakran tapasztalható állapotát tükrözi. Az alkotó élesen megfigyelő és alaposan mérlegelő tevékenysége ül ki nézésére, arcvonásaira, míg tartásában az az öntudatos magatartás fejeződik ki, mely élete végéig jellemezte meg nem alkuvó lényét. Határozottság, energia, lelki biztonság, a tehetségébe s képességeibe vetett hit sugárzik alakjáról, megjelenéséről. Eme kitűnő emberi, művészi tulajdonságok hordozója ugyanakkor a munkás hétköznapok egyszerűségével s közvetlenségével jelenik meg: műtermi háziassággal, kigombolt ingben, festőkabátban, az életét szinte állandóan munkában töltő ember magától értetődő, célszerűségi okokból következő öltözködésbeli megszokásával. Mindez nemes nagyvonalúsággal kerül elénk a 9,9 cm átmérőjű érmén, melynek kör alakját szépen, kiegyensúlyozottan tölti ki a művész alakja a kétoldalt elhelyezkedő rövid, lényegre szorítkozó felirattal és Borsos monogramjával: SZŐNYI ISTVÁN 1954 BM. 2 IRODALOM R. Menard et С. Sauvageot, é. п. Les Institutions de l'Antiquité — Institutions Religieuses — Éducation. Paris, é. n. H. Brugsch, 1884. Religion und Mythologie der Ägyptes. 1884. Naville, 1893. Das Ägyptische Totenbuch der XVIII—XX. Dynastie. 1893. Wiedemann, 1910. Die Amulette der alten Ägypter. („Der alte Orient" XII. 1., 1910.). H. Fechheimer, 1921. Die Kleinplastik der Ägypter. Berlin, 1921. A. Erman, 1934. Die Religion der Ägypter. Berlin —Leipzig. 1934. Adolphe Erman, 1937. La Religion des Égyptiens. Paris. 1937. 397
