Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)
Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Hazafelé” c. képéről
tői Kernstok két képéhez is közvetlen impulzust kapott, s tőle motivikusan is merített. 13 Gauguin hatását véljük felismerni a nő megnyújtott karjában is. Ez a kar szerfelett hosszú, kézfeje szinte a térdét érinti. Igaz, hogy az alak előredől, mégis ez a karhosszúság — bár művészileg a kifejezés érdekében indokolt —-, valóságosan indokolatlan, ami különösen akkor válik világossá, ha behajtott másik kezével, vagy az egyenes tartású férfi kinyújtott karjával hasonlítjuk össze. Ez a kifejezés érdekében történő karmegnyújtás ugyancsak ismeretlen a korábbi magyar piktúrában, viszont nem egy Gauguin-képen fedezhető fel, így a „Sárga Krisztus" 14 két bal oldali asszonyán, különösen az elülsőn, a „Breton fiú"-n 13 , kisebb mértékben a „Nave Nave Mahana"-n 1G , aztán Van Gogh „Fiatal parasztnő"-jén 17 , a karnak ez a fáradt, ernyedt tartása viszont némileg Cézanne „Sétálók" 18 című képére emlékeztet, melyen a jobb oldali nő (Rose Cézanne), ki jobbjában nyitott kis napernyőt tart, meglehetősen hosszan, ernyedten lógatja alá balját, tartásában legfeljebb egy kisebb séta fáradtságát, s ennek kissé ernyesztő hatását juttatván kifejezésre, s nem azt a ruhát fogó mozdulatot, mely divatlapból származó előképének sajátja. 19 Francia hatást érzünk a rácsmintás szoknya alkalmazásában is. A magyar festők az ilyen s egyáltalán a modern mintázatú anyagokat ekkor bizony még kerülték, festői gyakorlatukban — Rippl-Rónaiét kivéve — az ilyesmi nem vágott bele, ő is a francia vezető mesterek s az őket követő Edouard Vuillard, Paul Ranson, Félix Vallotton, Ker Xavier Roussel és Maurice Denis nyomán kapott bátorítást az akkor divatos pöttyös, csíkos és különféle mintázatú kelmék ábrázolásához, amellyel idehaza meglehetősen idegenül hatott. A nagy foltokhoz, a lokálszínekhez, a tónusos festéshez szokott szem idegenkedett a modern kelmék mintázatát kihangsúlyozó ábrázolástól, a felületfelbontástól, az élénkebb színhasználattól, a merészebb színpárosítástól, a rajzos megoldástól, főként azonban a mértamias-élességtől, ha férfi- vagy női ruhaanyagról volt szó. Kernstok bátorító példáit is a felsorolt művészek munkái közt kell keresnünk. Talán nem tévedünk, ha a legközvetlenebbül ható példát Maurice Denis „M me Ranson arcképé"-ben véljük felfedezni. 20 Az ábrázolt rácsmintás blúza motívumával csakúgy hathatott Kernstokra, mint maga az egész kép alakjával, formátumával, felfogásával s egyéb vonatkozásaival hatott Rippl-Rónaira. Férfialakunk arcformájából is franciás jelleg ütközik ki. A ható művész — úgy tűnik — ezúttal is Gauguin volt. Fejünkhöz több mint jó analógia az a rézkarca, amely Stéphane Mallarmét ábrázolja. 21 A költő arcszerkezetével, orr-, száj- és állformájával nagyon erős rokonságot mutat, ennél is szembeszökőbb a rokonság egy magát a művészt ábrázoló fotográfiával. 22 Minthogy a magyar művészetben hasonló típust nem találunk, szinte bizonyos, hogy a típus emlékképét Párizsból hozta magával Kernstok. A képzőművészeti érdeklődés mellett a francia líra szeretete is elvezethette a Mallarmé-portré ismeretéhez. Tudjuk, hogy már első párizsi évei alatt kapcsolata volt az élő francia irodalommal, a modern francia lírát szerette, különösen Verlaine-ét, akit személyesen is ismert. A művész könyvtárának maradványai közt különben rátaláltunk Mallarmé „Vers et prose" című kötetére 23 , s bár ez 1901-es kiadású, Kernstok nagy valószínűség szerint azért szerezte be, mert költeményeit már korábbról ismerte, s érdemesnek tartotta, hogy állandó kapcsolatban maradjon velük. Minthogy a francia líra minden irányzatának képviselőit egyformán szerette, bizonyos, hogy köteteiket — Mallarméit is — már első párizsi útján igyekezett beszerezni, amennyire ezt anyagi helyzete megengedte, s nyilván kedves költőinek arcké379
