Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Hazafelé” c. képéről

4. kép. Kernstok Károly: Hazafelé. 1899. radni anélkül, hogy évődő szándékáról lemondana. Evődésének célja, tartalma nem egészen világos: ugratás is, csábítás is lehet, s talán mindez csak azért, hogy feledtesse a gondokat s felderítse az asszony kedélyvilágát. Ahogy oldalról szemmel tartja érzelmi rezdüléseit, arra mutat, hogy komoly jelentőséget tulajdonít szavai visszhangjának. Érdeklődéssel párosuló figyelésében van valami ravaszkás felmérő jelleg. Tekintete kiváró és eredményt áhító. A finom mosoly a száj körül mintha annak a reménynek adna kifejezést, hogy előbb-utóbb méltánylásra találnak szavai. Rátarti magatartása érezteti, hogy egykönnyen nem enged elképzeiéséből-^ёе- azt is, hogy nem méltatlan fogásokkal akar elérni céljához. Lelkivilága egyébként kevésbé tűnik bonyolultnak, mint az asszonyé, s érzéseiben kissé felszínesebb. Az asszony alakja, mozgása, arcjátéka, tekintete többet, érdekesebbet, mélyebbet, megragadóbbat közvetít, mint az övé. Neki inkább magyarázó, kiegészítő szerepe van. A főszereplő, a főhős, mint a legtöbb naturalista regényben — az asszony, csakhogy míg az irodalom legfeljebb a vidéki értelmiségiig, esetleg a kispolgárig nyúl le, Kernstok a dolgozó parasztvagy napszámosnőt teszi meg alkotása főszereplőjévé anélkül, hogy műve irodalmias point-re törő lenne, vagy alakjában pszichologikus célokat akarna követni. Az előtér kettősét a kép bal oldalán kissé távolabbról, részben már elmosódva újabb pár követi: két nő. Ök is beszélgetnek. Fejkendős, hosszú, bőszok376