Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Paksa Katalin. Vázlatok Alsónémedi zenei életéről

Nagyon szép volt az esküvői menet. Zene mindig volt, a lovakon meg csengettyű. Durrogtattak. Ha tágasabb helyre értek, mindig megátak, táncoltak. A hívatlan lányokat táncoltatták. Daloltak, ami adta magát. A vőlegenyes házná a menyasszony beköszöntött: fiuk után fogadjanak el lányuknak. Megcsókolta az új rokonokat. Délre volt a vendég híva. Volt ebéd rendesen. A menyasszony meg a vőlegény egy tálból ettek. Föl volt rakva a teríték, de mikor levesmerítésre került sor, egyiket elvették. Szokják meg! Mikor már föl volt terítve, mindig bejött a vőfény valami viccel. Hozd már az ételt, ne viccelj ! Minden ételhez mondtak rigmust. Volt aztán tánc, meg vicceket csináltak. Egy tekenyőt behoztak, abba belefektettek egy legényt. A násznagy egy szódásüveggel beszetőte. Elkezdte a temetési szertartást. Éjfél után egy órakor a vőfény bevezette a menyasszonyt. Elkezdődött a menyasszonytánc. Eladó, eladó a menyasszony! Röpültek a bankók a fehér abroszra. Idegenek is betörtek, maskarába. Egy-két nótát elénekeltek, táncoltak. A végén a vőlegény odadobta a pénztárcáját: enyém a menyasszony! Karonfogta, kivitte. Kis idő múlva mint menyecske jött elő, kendővel a fején. Levetette a koszorút. De a lakodalomba nem volt nászúk. Eltartott a lakodalom másnap tízig is. Reggel felé má azt dalolták, hogy Megyén már a hajnalcsillag, meg azt is, hogy Haragszik a gazda, hogy mi itt mulatunk. Reggel mentek a templomba. A menyecske az új rokon asszonyokkal, jövendőbeli komaasszonyukkal. Mikor hazaértek, újból terítettek. Olyan tízórai féle volt, maradék. Aztán megkezdődött a pakolás, mosogatás, takarítás." Rengeteg dal, nóta elhangzik a lakodalomban. Ezeknek azonban igen kis része alkalomhoz kötött, amelyet a szertartás rendje szigorúan megkövetel. Többnyire népies műdalok, mint az Este viszik a menyasszony ágyát.. . Ugyanakkor az alkalomtól függetlenül is énekelnek lakodalmas szövegű dallamokat. (Példatár 10. sz.) 3. A jeles napok szokás- és dallamanyaga már 50—60 évvel ezelőtt is meglehetősen szegény volt Alsónémediben. Ezekből legszívesebben a névesték megünneplésére emlékeznek. Több volt ez, mint rokoni összejövetel, hiszen különösen azokról a névnapokról emlékeznek meg, amelyek az évszakok változását, fordulását jelzik és valamikor számos hiedelem fűződött hozzájuk. Különösen Györgyöt, Zsuzsannát, Mihályt, Istvánt és Jánost ünnepelték. „Előfordult olyan vígság, hogy hajnalig tartott. A szobából kipakolták a bútort. A cigány is tudta a névnapokat. Ment, beköszönt, aztán ott is rekedt. Vacsora után mindenkinek a nótáját sorba elmuzsikálta, tányért tett az asztalra. Az emberek csak dobták bele a papírokat. Jó pénzt kaptak." (Példatár 14. sz.) * Napjainkig fennmaradt a karácsonyi ünnepkörhöz fűződő betlehemezés szokása. Az öregek azonban még másképpen tudták. „A mi időnkbe olyan komédiás, tréfás volt, most meg néhány énekkel elintézik." Tíz-tizenöt éves fiúk járják a falut már két héttel karácsony előtt. Bemennek mindenhová és a reformátusok is szívesen látják őket. Négyen vannak. Egyikük az angyal, fehér ingben, fején papírkoronával. Ö viszi a betlehemet. Jöttét csengettyűvel jelzi. A további szereplők a pásztorok, kifordított bundában, 345