Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Paksa Katalin. Vázlatok Alsónémedi zenei életéről

„Volt a szomszédunkban a kanász, Cseri Ferenc. Gyün hazafelé és egyre fújja a tülköt. Mit fújod? — így üzenek, hogy gyüvök má Zsófikám, gyüvök! Arra vágott fö, hogy rézkarika volt a tülöknek a fujója." Emlékeznek még egy tárogatósra. „Nyáridőben este fölment a fára, ott tárogatózott estig. Szerettem hallgatni." „Legnagyobb ünnep az volt, mikor a püspök ellátogatott minden 6—7 évben bérmálni. Akkor ő fújta a toronyzenét, Petrányi József. Aztán elkerült Harasztiba. Napszámos ember volt." Kétségtelenül a polgárosodás jele, hogy helybeli rezesbanda is működött a faluban. Ezt azonban nem mindenki kedvelte. Nagyobb becsben tartották a muzsikásokat, a cigányzenekart. Általában három-, négy-, esetleg öttagú; cimbalmos csak jelesebb alkalomkor, nagyobb bálokon játszott. Ócsárol, Szigetszentmiklósról jártak át, helyi banda nem volt. A bálokat, táncmulatságokat legtöbbször a „mulatós kocsmákban" tartották. A református és katolikus fiatalság külön kocsmába járt, egymással nem keveredett. (Ritka volt a vegyes házasság is.) Gyakran virtuskodtak, verekedtek a legénybandák — ennek ma már nyoma sincs. A reformátusok (alszegiek) törzshelye a Községi Nagyvendéglő (a mai Betyár étterem) és a Dénesi vendéglő volt; a katolikusoké (főszegiek) a Surányi vendéglő és a Bilic. Majd minden vasárnap rendeztek táncmulatságokat. Négy órakor kezdődött, de már „nyóckor abba kellett hagyni, a lányok szaladtak haza". Ezt követelte az illem és minden lány vigyázott a jó hírére. „Csárdást, később polkát táncoltunk, akkó még az járta. Keringtünk, mind a ringispil. A zene szünetébe danolgattunk. A lányok kinnmaradtak a táncterembe, a legények leültek az ivóba és danolgattak." Zártkörű mulatságot többnyire télen tartottak. Ide párba mentek a fiatalok. A rendezők először engedélyt váltottak a dabasi szolgabíróságnál. „Időhö volt kötve, éjfélig, egy óráig tartott. A csendőrök tudtára volt adva, itt cirkáltak. Náluk volt az engedély másolattya. Bementek: záróra! Általában iskolatársak rendezték, akik egy bandába jártak." Házasság után nem mehetett már a férfi bandázni, legföljebb véletlenül találkozott a régi, még legény sorban élő barátaival. De ennek a korosztálynak is megvoltak a saját táncalkalmai. Évenként rendeztek tűzoltóbált, eklézsiabált, bátyus bált. Az iskolás, serdülőkorú gyermekek mulatsága volt farsangban a gyerekbál. „Ahun hely volt, ott tartották." A két-három rendező összegyűjtött néhány forintot a háziaknak. A zenésznek — aki citerán játszott — egy üveg bort vettek. „Délután kezdődött, aztán mire bealkonyult, mindenki otthon volt. Csak éppen, hogy csoszogjanak. Egyik jobban ugrált, mint a másik. Afféle tanuló volt." Jelentős esemény volt a falu életében a búcsú és a vásár. A fiatalságnak elsősorban szórakozási alkalmat jelentett. A vásárban minden kocsmának volt sátora, délután már zenészek is kerültek. Este zeneszó kísérte a legénybandát a faluba, ahol táncmulatságot tartottak. * A dalolás-zenélés eddig ismertetett alkalmainál azonban néprajzi szempontból fontosabbak a családi élethez kapcsolódó ünnepek. Ma is igen ünnepélyes külsőségek között tartják a lakodalmat, rengeteg vendéget hívnak. Legtöbbször jazz-zenekar játszik. De milyen is volt az esküvő, 343