Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

szűcstől vette, egy némedi vásárban, 10—15 évvel ezelőtt. Drága dolog volt: 5—600 forintba is belekerült. 1970-ben a némedi téli vásáron 760 forintért még árultak bekecset. b) Egyes viseletdarabok részletes leírása Pöndöl, szoknya A pöndöl általában 3 szeles volt (I. tábla), csak a testesebbeké 4 szeles. Hosszát szokás szerint lábikráig mérték. A legrégebbi darabok — emlékezet szerint — tiszta kender vászonból, parasztvászonból készültek, a századfordulón már jeles pamukosból is. így aztán két pendelyen a szelek száma ha meg is egyezett, bőségük eltérhetett, mivel a tiszta kendervászon rendszerint keskenyebb volt (kb. 55 cm) a feles és tiszta pamutos vászonnál. A pöndöl és alsószoknya hasítéka oldalt vagy hátul volt, a felső szoknyáé elöl, a kötény alatt. Akárhány szélből varrták a pendelyt, a vászon sebes széleit —• szövött széleket — minden díszítővarrás nélkül varrták egymáshoz. A hasídékot. — ha úgy adódott, hogy be kellett a szélbe vágni — szálán nyírták — szál mentén, szál szerint — vagy egy arasz hosszúra. A hasídék két oldalán egyszerű szegőöltéssel varrták le a visszahajtott szélt. Alul meg a fordulót slingölték, huroköltéssel dolgozták el. A hasíték egyik oldalánál keresztnevük első betűjét is belevarrták. Ha háromszeles pöndölt varrtak, elöl simán hagytak a hason egy szélt, a másik kettőt meg ráncolták. (I. tábla.) A pöndöl ráncát kétsorosán húzták be, amiből az egyik sor okvetlenül a gallér alá került. Hasonlóképpen ráncolták a bő, fodros alsószoknyákat is. A múlt században még házi viszált cérnával, ebben a században már kettős szálú bolti cérnával dolgoztak; viszált cérnával már csak lepedőket szegtek be. A ráncolást 2—3 ujjnyis (kb. 3 cm-es) gallérba fogták. Derékra erősítésre a legrégebbieken 5, 9 vagy 11 ágból fonyással készült madzagot használtak, amit elöl a hason kötöttek meg. Idővel a fonyott madzagot felváltotta a bolti galant, kőperszalag. A felső szoknyákat is hasonló módon húzottan, ráncolva, gallérba fogva készítették el. Ez első pillantásra megkülönböztette a némedieket például a szomszédos Sáriba való szlovákoktól, ahol a 8 szeles szoknyát rakták, hajtásolták. Női ing félék A féling, ráncos ujjú ing és a derekas ing egyaránt vállon félbehajtott, egy szél vászonból készült, tehát az eleje is egy szél és a háta is egy szél volt. A vállára varrás nem került, egyenes vállú. Mindháromnak szegett a nyaka. A mellen, a hasítás két oldalán tűzőöltéssel levarrt, többsoros párhuzamos szegőzés fut végig: ez a mizli. Amennyi anyagot felvesz az első szegőzés, annyit raknak hajtásba a hát közepén, a nyakszegésbe. A mizlit a hasnál körösztül pártázták; ezzel fogták le az első hajtásolást. Az ingek gombbal záródtak. A hónalj alá kis négyzetes páhát varrtak. Az ing ujja a könyéktöl kicsit föjül ért, s ha szűk ujjút varrtak, egy szél szélességből kikerült a két ujja. A vállat vállfót erősítette, amit általában az ing színére varrtak. A féling és a ráncos ing dereka csak olyan hosszú volt, hogy jól be lehessen derékban kötni. A hosszú vagy derekes ing combközépig, térd fölöttig ért; alját tódással bővítették. Előfordult, hogy régi félinghez durvább anyagból alsórészt toldottak. Ilyenkor természetesen a derékvonal alatt kereszttoldás keletkezett. Az újonnan készített hosszúingek leggyakrabban már gyolcsból valók, vállfoltot sem raktak minden esetben. Az alsó bő330