Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

6. kép. Idős asszony (Varró Jánosné Kiripoczky Mária blúzban, mángolt rumburg köténnyel. — Repró 1928-ban készült eredeti felvételről) 7. kép. Fiatal asszony gyermekével (id. Cseri Istvánné kékfestőben, kikötött fejjel. (Repró 1928-ban készült eredeti felvételről) A hagyományosan készített, házivászonból varrt ruhafélék közül — mint legrégibbre —, a pöndölre emlékeznek Némedin. Ez derékgallérra erősített, szabás nélkül összevarrt szélekből készült, az alsótestet lábikrákig fedő szoknyaféle volt, amit közvetlenül a testére vett fel a leány és az asszony. (I. tábla.) Az emlékezet szerint az Ii8'9i0-es években kiházasításkor igencsak mindenki pöndölt kapott. Pontos, személyhez kötött adat szerint 1893-ban, a kiházasításkor volt aki még 12 darabot is kapott belőle, de a menyecske nappalra már nem vette fel. Azonban este pöndölbe-félingbe feküdt le, kihúzta az ingderekat, meglazította a pöndöl-kötést és így hált. (Esetleg még egy könnyű szoknyát is vett rá.) A pöndöl viselete a felnőtt nők között nagy általánosságban az I. világháborúig volt szokásban. Az öregek 1920—1925-ig mind viselték. Emlékeznek arra, hogy Marosi Kálmánné szüléje (nagyanyja), aki 1930-ban 86 éves korában hunyt el, pöndölt és féling et-^iselt haláláig. Sőt, Panni nénje (Marosiné nagynénje) még 1968-ban pöndölből halt ki. Pöndölböl az asszonyok csak egyet öltöttek magukra, erre került nyáron köznap 1—2 vékony, színes, télen meg pargett szoknya. A pöndölhöz a felsőtestre a szűk ujjú féling járta (I. tábla). így a kettő együtt adott ki egy pár ruhát. Ez volt a tisztaruha. Megemlékeznek még ezenkívül ráncos ingről is. (I. tábla.) A féling anyaga a pöndó'lnél finomabb kender, majd feles vászon volt. Kiss Miklósné Kerekes Julianna még őrzi édesanyja (született 1875-ben) félingét, amit meg is mutatott. Ennek nyaka bő, simán szegett, vállfótos, páhás, eleje mizlis. Az ujja szélén keskeny visszahajtás van. Ez az ing — bár nem kézzel varrt — de a régi szabás szerint készült. (Anyjának kb. 1910-ben már volt varrógépe.) A féling volt a nyári munkában a régi öregek egyedüli, felsőtestet fedő 312