Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

1. kép. A kenderfeldolgozás eszközei (dr. Kékesi Béla felvétele a községi kiállítás alkalmából) két egymásra merőlegesen beállított, vízszintesen forgó levéllel, amire ráhelyezték a fonalat. A gombolyagba mintásán tekerték le róla a fonalat. Házi viszált cérnát is készítettek varráshoz. Két íonalgombolyagot vízbe tették és így vizesen viszálták egybe a fonalakat. A kendertermelés — mint mondtuk — az I. világháború idejére szűnőben volt. A 30-as években teljesen megszűnt. Mikor az 1940-es években kendervászonra volt szükségük — Kozma József visszaemlékezése szerint — előfordult, hogy Kelebiáról terményért cseréltek vásznat. Ott még a 40-es években általánosan fontak-szőttek. Ócsán hamarabb hagytak fel a fonással; ezt igazolja a 69 éves Mocsári Gedeonné, akinek nagyanyja, szüléje még font, de édesanyja, férjhezmenetele után — 1890—1895 táján — már nem dolgozott kenderrel. Alsónémedi asszonyai maguk nem szőttek, a takácshoz vitték gombolyagban a fonalakat. A takács megmondta, hogy mennyi és milyen pamutot vegyenek még hozzá, hogy a kívánt holmit megszőhesse. Volt, hogy terményben fizettek a szövésért; volt, hogy 60—70 krajcárt rőfjéért. Az I. világháború idején és közvetlen utána még két takács dolgozott a faluban: Molnár Sándor („Anti", mert átkozódott) és Kiss Antal. 20* 307