Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

Erre a kérdésre sajnos jelenleg még sem tárgyi néprajzi, sem folklorisztikus öszszehasonlításra alkalmas anyagunk a három községből nincs. (Szendrey Ákos dr. gyűjtést végzett 1955-ben a lakodalomra, 1961-ben a néphitre és boszorkányhitre vonatkozóan, de csak Alsónémediben.) Mivel a három község egyikének sincs ez ideig a viseletanyaga összegyűjtve, célom az volt, hogy legalább az Alsónémediben fellelhető adatokat szedjem össze, jegyezzem le. (Ugyanerről a munkáról Soroksárral kapcsolatosan már több okból valószínűleg lekéstünk, Sáriban talán még megoldható.) A gyűjtött anyagból arra következtethetünk, hogy Alsónémedi hagyományos paraszti viselete az alföldi magyar viseletcsoporthoz tartozott. Ebből azonban a ma élő emberek emlékezetében már csak néhány darab él (pl. a régi szabású pöndöl, férfiing, gatya, suba), a tárgyi emlék igen kevés. Az ingfélék itt megmaradt legrégibb darabjai bizonyos németes-polgárias elemeket is őriznek. (Mizlis ingek.) Érdekesnek tartjuk megjegyezni, hogy egészen ritkán fordul elő a falusi viselet gyűjtése során, hogy a század elején a városiak hordta női viseletdarabot, a nyitott női nadrágot, felleljük. Itt — ha nem is általánosan — de ismert volt. Főként a férfiviseletben feltűnően sok a megőrzött német eredetű elnevezés. (Kis- és nagymándli, untercikk.) Minden valószínűség szerint ezek egy része a soroksáriaktól átvett ruhadarabokkal, más része a pesti Haller-piacra való bejárás során látott vagy vásárolt ruhadarabokkal együtt került be — a különben sok szép régi elnevezést, szóhasználatot, kifejezést őrző — szókincsükbe. A soroksáriak már a betelepítésükkel kapcsolatos adókedvezmények, majd a jó kereskedelmi érzékük és nem utolsósorban a Pesthez való közelségük következtében jómódúak voltak, és az alsónémedieknek — saját bevallásuk szerint — több vonatkozásban követendő például szolgáltak. Viszont a náluk gazdaságilag gyengébb és talán műveltségi szint szempontjából a múlt században még hátramaradóttabb Sáribeliektől — úgy tűnik —, semmit sem vettek át. Viszont, hogy Sári népe mit tartott meg a szlovák hagyományos viseletből, és mit hogyan, és mikor vett át a környező magyaroktól, esetleg a némediektől, az egy külön tanulmány anyaga lehet. Habár Alsónémedi már 1872-ben nagyközséggé alakult, lakói csak az utolsó 30—40 évben léptek ki elszigeteltségükből. Ezzel kapcsolatban a község három korosztályáról külön kell szólanunk. A ma középkorúnak nevezhető nemzedék fiatalságának idejére tehető a falusi életrendről való gyors átlépés a városi életforma felé. Ök még részben ismerték a régi hagyományokat, de szinte tudatosan szabadulni igyekeztek tőlük. Ezért volt feltételezhető, hogy Alsónémedi legöregebbjeinek emlékezetére, meg a szekrények, ládák mélyén megőrzött viseletdarabjaikra támaszkodva értékes régi adatokra lelünk. Ez a feltevés beigazolódott. Az itt közöltek még helyhez, személyhez, időhöz köthető pontos adatok, amelyek még ha hézagosak, szórványosak is, tükrözik az utolsó 80—100 évben bekövetkezett viseletváltozásokat. Helyenként talán túlságosan is aprólékos részletezésbe bocsátkoztam, de szolgáljon mentségemre, hogy minden esetben a korra, népre, viseletre jellemző letűnő adatokat akartam így megmenteni s ezzel szolgálatot vélek tenni a későbbi részlet- vagy összehasonlító kutatómunkának. Úgy vélem, az utolsó órában sikerült ezt az — elsősorban viselettörténeti adatközlésnek szánt — anyagot összegyűjtenem. A mai öregek sora — a természet rendje szerint — napról napra ritkul, az utánuk fennmaradó tárgyi emlékek kézen-közön elkallódnak, a folklorisztikus anyag az emlékezetben elhomályosul, a városi irodalmi elemek elhalványítják. 302