Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - U. Kerékgyártó Adrienne: Adatok Alsónémedi viseletéhez

U. KERÉKGYÁRTÓ ADRIEN (Néprajzi Múzeum, Budapest) : ADATOK ALSONÉMEDI VISELETÉHEZ I. Bevezetés Városainknak az utolsó fél évszázadban bekövetkezett gyors ipari fejlődése magához vonzotta és vonzza a környező falvak, községek fiatalságának zömét. Ez a folyamat a hagyományos falusi élet vidékenkénti lassúbb, vagy felgyorsuló felbomlását, eltűnését idézi elő. Ahol az ipari centrum elsősorban — sőt, egyes esetekben kizárólag — a fiatal férfiakat foglalkoztatta (pl. a kohászat, vagy gépipar, régebben a kubikolás) és lendítette ki a falusi életközösség megszokott keretei közül, ott a hagyományos életforma lassúbb ütemben bomlott, illetve bomlik meg. A férfiak, fiatalemberek a napi, vagy hetenkénti hazatérésükkor részben még visszakapcsolódnak az otthoni szokásokba, munkába. Ezekben a községekben a hagyományos átörökítés, majd emlékmegőrzés főként az asszonyok, lányok vonalán még hoszszabb ideig tovább él; a városi, polgári szemlélet, a civilizáltabb életforma térhódítása fokozatos, hosszabb átmeneti időt vesz igénybe. Ahol azonban már a mindkét nembeli fiatalság zöme bekapcsolódik a közeli város ipari-kereskedelmi életébe, naponta bejárnak, ott a jellegzetes régi falusi életmód lenézetté válik, a fiatalság soraiban a városi életszemlélet, szokások átvétele szinte ugrásszerű. Gyakran egy nemzedékváltással bekövetkezik. A régi paraszti — az egyes községekre jellemző — életformának ez utóbb vázolt gyors átalakulása, elhalványulása hangsúlyozottan az úgynevezett peremközségekben következik be. A néprajzi gyűjtés szempontjából bizony már vannak olyan helyek, ahol a gyűjtéssel megkéstünk, de annál inkább fel kell figyelnünk azokra, amelyekben az átváltás gyorsan következett ugyan be, azonban az öreg emberek emlékezetében még most is sok emlékkép villan fel az utolsó 100—120 év gazdasági-társadalmi átalakulásával, változó népi életrendjével kapcsolatosan. Alsónémedire, mint gyűjtőterületre egyrészt azért esett a választás, mert Soroksárnak 1950-ben Budapesthez történt kapcsolása után szinte peremközséggé vált, és a szemléletbeli átalakulás rohamosan tért hódított; másrészt azért, mert elhelyezkedése mind földrajzi, mind néprajzi szempontból figyelemre méltó. Tudniillik a századfordulóig Dunaharaszti és Ócsa felé vizenyős-turjános határral elzárt terület volt. Északi szomszédja a XVIII. sz. elejétől a német nemzetiségű Soroksár, a déli pedig a XVII. sz. legvégén telepített szlovák Sári község. Alsónémedinek ezzel az adottságával kapcsolatban felvetődik egy eddig alig kutatott kérdés: mit őrzött meg régi hagyományaiból ez az elzárt magyar község tárgyi és szellemi téren? Mit vett át a soroksáriaktól és a Sári-beliektől, illetve milyen viszonthatások állapíthatók meg a jelzett három község kultúrájában? 301