Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

37. kép. Csőszház. Pilis, Haleszi-szolő. 1973 38. kép. Albertirsa község szeszfőzdéje a Haleszi-dűlőben. 1973 vagy ledarálják, s szűrőkast nyomnak a zúzalékba. Gyakorlatilag ez jelenti a szűrési, a must javának nyerését. Századunk első felében még taposással szűrték a mustot. A szőlőt vastag szálú, kenderből szőtt taposózsákba tették, majd lukzóba helyezve egy ember mezítláb törte benne a szőlőt. A must a lukzókád alján levő lyukon folyt a fertályba vagy kármentőbe. A taposással egyidőben is használták a prést. Területünkön legidősebbek közé tartozik az 1848-, 1851-, 1877-ből való sutu, melyek használata — az adatközlők emlékezése szerint — a régi időben nem volt általános, s akinek volt, kölcsönadta a dűlőbelieknek.'° Albertirsán és Pilisen még ma is gyakran dolgoznak a régi, középorsós faprésekkel (43—44. kép), az újabb, vaspofás prések mellett. A sutuból kifolyó mustot fertályba vagy vödörbe fogják föl, mericskével szedik vödörbe, s a pincébe hordják. A megtisztított hordókat a pincében ászokfára helyezik, megékelik — nehogy megbillenjen —, s a hordó szájára helyezik a tődöklőt, amely segítségével vezetik a mustot a hordóba. A présből kikerülő törkölyt csak kevés helyen dobják el (gyakran a trágya közé keverik), kancahordóba gyűjtik, majd a száját leföldelik, s szigetelik, hogy erjedjen (33. kép), a tél folyamán pedig pálinkát főznek belőle. A szüret végeztével megtisztítják az edényeket, s elhelyezik a gunyhóban. A borház pincéjében levő musttal, míg kiforr, kevés a gond (34. kép). A musttal teli hordók száját nem dugaszolják le, nehogy a forrásban levő murci kifusson, s — a gázveszély miatt — óvakodnak a pincébe menni. Az újbor november—december hónap folyamán letisztul, s ezt követően — általában karácsony előtt — lefejtik. Csapra verik a hordót, s az újbort kármentőbe eresztik, s hogy jobban keveredjen, törjön a bor, vesszőseprűt tesznek a csap alá, s arra eresztik, majd fertályba mericskézik, és üres, kénezett hordóba töltik. A hordó alján visszamaradt üledéket, a söprűt szintén külön kezelik — erjesztik, s alkalomadtán pálinkát főznek belőle —, majd kimossák a hordót és csöpög őre állítják. A borfejtésre nagy hangsúlyt helyeznek, mert elmaradása, késedelme, a bor tönkremenését idézheti elő (megbüdösödik a bor, „záptojásszagú" lesz). Egy esztendőben háromszor fejtik az újbort, míg a több éves óbort ritkábban. Arra nagyon ügyelnek a szőlősgazdák, hogy hordó mindig tele legyen borral, nehogy az megpimpósodjon. Ilyen esetben madzagon tormát lógatnak a hordóba, mert — a hagyomány szerint — az megakadályozza a pimpósodást. Legjobb minőségű a szűrt mustból és az első sutulásból készült színbor. A második — és esetenkénti harmadik — sutulású mustból készült bor már ennél 262