Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

karók. Építészetileg ennél bonyolultabb változatot a téglaboltozatos pincék képviselnek, melynek készítése jó szakképzettséget feltételez. Bár e típusúak között is találunk „borkamra-pincékhez" hasonlóakat, legtöbbjük a padlószint, ill. a borház alatt helyezkedik el, mintegy alapját képezik annak (211—212. kép). A kétféle pince között kézenfekvő feltételezni, hogy „ősibb" építkezési eljárást őriz az egyszerűbb, gerendás, karós, tapasztott mennyezetű technika, azonban alkalmazás tekintetében területünkön lényeges időbeli hátrány nem érinti a téglából, boltozassál készültekkel szemben, egyidőben volt gyakorlatban mindkettő. A dombsági területen találunk több olyan pincét, melyek már nem az épület alatt húzódnak meg, hanem attól távolabbra terjednek ki, mélyen a talajszint alatt (23. kép). Szintén a présháztól távolabb helyezkednek el a pilisi Vinicny vrh pincéi, melyeket a vastag löszbe fúrtak, sem a pincetorkot, sem a pincét nem kellett téglával boltozni (24—25. kép). Tetőszerkezet alapján, időrendi sorrendben két, jól elkülöníthető borház-, gunyhótípust találunk Albertirsán és Pilisen: a szelemenes és szarufás tetőszerkezetű szőlőbeli építményeket. A szelemenes tetőt szintén számos, sajátos típusvariáciö képviseli területünkön. Megtalálható az ágasos és ollóágasos szelemenes tetőszerkezet egyaránt. Területünkön mindössze egy olyan ágas található, mely a borház homlokzata előtt tartja a szelement (20., 26. kép). E borház belsejében is előfordul, hogy két ágas tartja a szelement (19., 23. kép). Legtöbb esetben ollóágasok tartják a szelement. Ha „borkamra-pincés" a gunyhó, eseten18. kép. Hering-féle borház, kissé süllyesztett „borkamrával", amely felső része, teteje képezi a csonkapadlást. A tetőzetet oííóégrasosokon nyugvó szelemengerenda tartja. Alberti, Kakasok. 1973 255