Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

A szőlőbeli építmények között legegyszerűbbek a viszonylag kis méretű gugyecek. Legtöbbjük belső terét a földszintbe süllyesztették, azaz falakat nem kellett építeni, ezért fődbeputrinak is mondják. A sátor, nyerges vagy farazatos tetőszerkezetét két ágasra állított szelemen tartja, s mivel náddal, szalmával fedett tetőzete a földet éri, seggenülönek is nevezik a szőlősgazdák (15. kép). A gugyec bejárati homlokzatát régente vesszővel befont karóból, sövény falból készítették, s azt pelvás agyaggal betapasztották, vagy egyszerűen deszkából készítették, s ajtót állítottak belé. A gugyecbe — szintén tapasztott — lépcsők vezetnek le. A gugyec és a borház közötti átmenetet képviseli az olyan építmény, melynek már pincéje is van, de a lejárata fölött deszkából emelt kamrafélét helyeztek el, a pince fölött pedig csapott tetőzetű színt, ahol venyigét tartanak, s szüret idején a kimosott kádakat tartják (16. kép). E néhány kisebb építménytől eltekintve, nagy számban borházak, présházak, gunyhók sorakoznak a szőlőkben. A legrégebbiek a szőlőtelepítést követő időszakban épültek — XIX. század első fele —, amelyek közül még néhány ma is fellelhető: a Koska-féle présház a Kakasokban (Alberti) 1846-ban épült (ezt az ollóágasba ,,JJ 1846" vésés bizonyítja), valamint a Tassy-dűlőben (Irsa) álló Balázs-féle gunyhó, amelyet — szintén a gerendába vésett évszám tanúsága szepHL— 1861-ben építettek.

00 Vincze István tipologizálása alapján az albertirsai eifpilisi borházakat „présházas pince", „présházas lyukpince", valamint a faluban levő portán elhelyezkedő „házipincék" típusára csoportosíthatjuk.

07 Ezeken belül az egyes építmények további változatos altípusvariációt alkotnak. A gunyhók többsége két részre, présházra és pincére (szlov. pivnyica) tagolódik, s ennek következtében legcélszerűbb e megosztottság alapján számba venni az öszszes építményeket. A borházak viszonylag nagyméretűek, szélességük eléri a 4—6, hosszuk pedig a 10 métert is, falmagasságuk a 2—2,5, tetőmagasságuk a 4—5 métert. A falait régente csak sárból rakták, ill. vályogból készítették, téglából falat csak az utóbbi évtizedekben emelnek. A sárfal vastagsága is tekintélyes, 50— 60 cm-t is eléri, ezzel növelve az épület állóképességét.

08 A borházak egy része alá pincét nem készítettek, a bort a belső tér elválasztásával kialakított helyen tárolták, amelyet keresztgerendák, az arra fektetett deszkák segítségével lepadlásoltak, mintegy kamrát képezve ezáltal (17. kép). A legtöbb ilyen jellegű épület bortároló részét azonban másként alakították ki. A borházakat nem padlá15. kép. Gugyec. Alberti, Kakasok. 1972 16. kép Szőlőbeli szerszámos kamra, csapott tetős színnel. Irsa, Csárdai-dűlő. 1972 253