Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Néprajz - Novák László: A szőlő Albertirsa és Pilis hagyományos telekrendszerében és üzemszervezetében

esetében volt így, ahol már korábban elfogyott a bor). Régente csak a község testülete által meghatározott napokon lehetett a szüretet megkezdeni, s aki ez ellen vétett, keményen megbüntették. Az úrbéres világban az uraság őrködött éberen a szőlő felett, a paraszti világban a faluközösség vezető testülete, a tanács, hasonló érdekeltségből (ti. a termés után kiszabott adó ne csökkenjen).

61 A szüret kezdetét ritkán állapították meg egy napra, általában két napra tűzték ki: legkorábban (szeptember 27—28. körül) a „hegyeki szőlőkben", október első napjaiban pedig a „homoki szőlőkben".

62 Ez az eljárás részben azzal magyarázható, hogy a község nem volt képes egyszerre ellenőrizni a tágas határ különböző részein zajló szüretet, másrészt azonban a domboldali szőlők hamarabb értek be a homokon levőknél. A szüretre eljön a család apraja-nagyja, rokonok, szomszédok s komák is. Reggel korán, ki-ki szekéren, kocsin (ha a faluban dolgozzák föl a szőlőt), ki gyalog indul a szőlőbe, s visz magával kést és kosarat. Az előző hetekben a gazda már előkészíti a háznál vagy a gunyhóban levő kádakat, hordókat és puttonyokat, melyeket szintén szekéren, kocsin vagy stráfkocsin visznek a szőlőbe. A szüretelők — kiérve a szőlőbe — a gunyhó előtt gyújtott tűz mellett szalonhat sütnek, aminek előre pálinkát ágyaznak, s rá bort isznak. Egyszerre fognak a szőlő szedéséhez, Mindenki „felfog egy sort", s a késsel lemetszett szőlőfürtöket a kosárba, vödörbe gyűjtik. Az erősebb legények, emberek puttonyoznak (12. kép), a kosarakból összeszedik a szőlőt, és a kocsin vagy a borházban levő kádba öntözik, s elkezdődhet a feldolgozás. Akik nem rendelkeznek szőlőbeli gunyhóval, szekéren viszik ki a faluból a kádakat és puttonyokat, kosarakat. A puttonyozók a kocsira hordják a szőlőt, s a kádba, illetve kancahordóba öntik. A kocsin egy ember segédkezik, aki a puttony tartalmát kiüríti, s csomoszZóval jól összetöri, hogy több férjen bele. Ha megtelnek az edények, hazaszállítják a gazdasági központba, egyből ledarálják, s egy nagyobb kádban tárolják, míg este (vagy a szüret végeztével) a préseléshez fognak. Szüret idején legtöbb esetben a szőlőben főzik meg a gulyást, de sokan — akik bent dolgozzák fel a szőlőt — már otthon előre megfőzik, hogy csak melegíteni kelljen, s gyorsan meglegyen az ebéd. Déltájban kerül sor az ebédelésre, majd utána folytatódik a szedés. Szüretelés közben a ritkább szemű, édesebb, csemegeszámba menő, szebb fürtöket szőlőlevélre téve a borozdán hátrahagyják, s az est közeledte előtt a gyerekek nagy kosarakba, ládákba összeszedik. Ebből a szépszőlőből (kecskecsöcs, oportó, mézes, kövidinka, izabella stb.) kapnak ajándékba a segítők a kosarukba, s a szüret végeztével pedig e szőlőfürtöket kötözik párba, s rúdra akasztva a padláson helyezik el télire. A szüret után, s a keményebb fagyok beállta előtt végzik a termésév utolsó szőlőmunkáját, a födést, amikor a szőlősort földdel borítják be, védve így a~ tőkét a fagykártól. A nagyobb szőlőterületen — a nyitáshoz hasonlóan — általában párosával födnek, de kisebb szőlőben egy ember is képes boldogulni. E munkára a szögletes ceglédi és a kerek svábkapát használják (13. kép), mivel egyszerre nagyobb földet lehet vele fogni. Födéskor is hátrafelé haladva takarják a tőkéket. E munka nehézségén szintén az utóbbi évtizedekben könnyítettek, amikor is ekével végigszántják a sorközt, s oda-vissza haladva a kiforgatott földdel takarják be a tőkesort. Ezután kapával már csak a sorok végét s a fák alatt kell födni, utána igazítani. b) A szőlő mint üzemközpont. Albertirsán és Pilisen a szőlő fogalmát egyrész a borászat alapját képező növény alkotja, másrészt pedig ,szőlő' névvel 251