Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 3. Szentendre, 1975)

Régészet - Balanyi Béla: A Nagykőrös–ludasi kereszt

krónikájában ezekről az építményekről. 7 Az ő korában a helyieken már csak kő- és tégladarabrakások lehettek. Feltehetően a XVII. század végén vagy a XVIII. század elején rombolhatták ie őket. Ballá Gergely öregek elbeszélése alapján szólott róluk. A továbbiakban a kereszt leírását kísérelem meg. A felépítését a mester arányosan oldotta meg. Kör alakú korongról indult el. A szára a legszélesebb, a két hosszabb szárny már keskenyebb. A kisebb ke­reszt szára a hosszabb szárnyak szélességével azonos. Az ágai keskenyebbek, és a végek felé szélesednek. A kereszt vastagsága is arányos. Legvastagabb a szár, a szárnyak és a felső kereszt vékonyabb. Méretei: hossza 0,41 m, szélessége a hosszabbik szárnynál 0,22 m, a rövi­debb szárnyaknál 0,0712 m, vastagsága 0,0015—0,0025 m, a korong átmérője 0,048 m, a rögzítőcsap hossza 0,048 m, a hosszabb szárnyak végén levő táblák hossza 0,061 m, szélessége 0,032 m. A részletek ismertetésénél az alapul szolgáló korong leírása kínálkozik első­nek, mert belőle indul ki a kereszt és a nyélhez rögzítő csap is. Díszítéséül vagy a mondanivalójául a mellső és a hátoldalon is máltai kereszt látható. Mögöttük megközelíthetően kör alakú sáv van. Kör alakú keretben helyezkednek el. Szár­nyaik vége ívesen csonkított. Kereteik szélessége 0,002—0,0025 m. A mögöttük levő sáv szélessége 0,006—0,008 m. A mellső oldalon látható kereszt kissé jobbra dől. A szárnyai és a kör alakú sávon belül vékony élű szerszámmal, mely 0,002 m hosszúságú vésetet hagyott maga után, a középpontból kiindulóan ké­szült sugárzás látható. A keret, a szárnyak és a sáv között a kerettel párhuza­mosan, az említett szerszámmal a sugárzásnál mélyebben vágva, egymásba kap­csolódó hegyes szögecskék vannak, három-négy sorban. Ügy hat, mintha a sáv­ból hő áramlana ki. A hátoldalon is azonos a cizellálás. Ügy a sugárzást, mint a kiáramló meleget jelző vésetek nagy gonddal készültek. A sugárzás a korong­ról emelkedő keresztszáron felhatol. A máltai keresztek mögé bújó kör alakú sá­vok napkorongot jelenthetnek. Az ívesen széthajló keresztszárnyak pedig fény­csóváknak foghatók fel, melyek mintegy a mindenség központjából áradnak szét. A korong jelentheti a világot, lehet a gömbnek sík vetülete, de jelentheti a mennyboltot is, melynek középpontjában a nap helyezkedik el. Ontja a fényt és a meleget, és belőle sugárzik szét a teremtő erő. A kereszt főrészének a díszítése csak megközelítően egyezik a hátoldalon lát­ható díszítéssel. Mindkét oldalon 0,002 m széles keretben kétágú fonal kúszik. Ágai 0,004—0,006 m szélesek. A korongból indul és a Corpus ágyékkötője alatti síkfelület alá bújik, a fejénél bújik ki, majd felkúszik a felső keresztre. Szét­ágazik a rövidebb ágakon anélkül, hogy valahol véget érne. A hosszabbik szár­nyakon háromszor megcsavarodva vég nélkül tölti ki a Corpus válla és a szár­nyak végén elhelyezkedő táblák közötti teret. Érinti a táblákon látható ovális cizellált felületet. A táblák szélét kilenc-kilenc karéj szegélyezi. Mintegy 0,004 m széles sávon belül, ugyancsak 0,004 m széles sugáröv látható, mely a simára le­dolgozott felületen ragyogást fejez ki. A külső szélét vésett vonal határolja. Ezzel a vonallal párhuzamosan három-három sorban, a korongon alkalmazott eljárás­sal, egymásba kapcsolódó hegyes szögecskék vannak. A közöttük elhelyezett egy­házi ruhás emberalakok dicsfényét képezik. A kereszt egész felületén a fonat és a keret, valamint a fonat ágai között szabadon maradt felületek, a kis éles poncolóval sugárzást utánzó díszítéssel van­nak ellátva. Az egész felület aranyozott, még a Corpus alatti rész is. 126

Next

/
Oldalképek
Tartalom