Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Régészet - Tettamanti Sarolta: Adatok a Pilis hegység középkori településtörténetéhez
TETTAMANTI SAROLTA (Ferenczy Múzeum, Szentendre): ADATOK A PILIS HEGYSÉG KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSTÖRTÉNETÉHEZ A Pest megyei Múzeumok Igazgatóságának régészeti munkaközössége, Topái Judit, Hellebrandt Magdolna, Dinnyés István és Tettamanti Sarolta részvételével 1970 tavaszán kezdte meg a terepmunkákat a megye régészeti topográfiájának összeállításához. Az első kötet — a szentendrei és a budai járások feldolgozása — megjelenését 1975-re tervezzük. A terepbejárások során a szentendrei járás területét teljes egészében feltérképeztük. Itt saját eredményeinket Lovag Zsuzsa szakdolgozata a Szentendrei-sziget topográfiájáról, valamint a visegrádi Mátyás király Múzeum munkatársainak Visegrád területére vonatkozó lelőhelykatasztere egészíti ki. A budai járás területének mintegy a felét jártuk be. 1 A dolgozat a Pilis hegység keleti és déli területein lévő folyó- és patakvölgyekben felfedezett vagy az irodalomban már ismertetett középkori lelőhelyek azonosítását kísérli meg az okleveles adatok segítségével. Pomáz, Csobánka, Pilisszántó, Püisvörösvár községek határaiban talált középkori falutelepülésekről esik szó (1. kép). A Duna jobb partján, a középkori Pilis megye területén a XII. sz. végére, de legkésőbb a tatárjárásig kialakulnak az állandó határú falutelepülések. Sokkal több korai típusú helynevet fedezhetünk fel itt, mint XIII— XIV. sz.-ból származót. 2 A falvak a középkori főútvonalak mentén helyezkedtek el: az esztergomi nagyút, a Szántóról, valamint Szentendréről Budára vezető utak mentén. 3 Pomáz belterületének és határának régészeti feltérképezését nagyrészt Sashegyi Sándor helyi amatőr régész végezte mintegy 20 éven át az építkezések és földmunkák rendszeres megfigyelése során. Az általa feljegyzett lelőhelyek egy részét azóta beépítették, a még bejárható részeken azonban hitelesíteni tudtuk adatait 4 . A jelentősebb pomázi, egykori falura utaló középkori lelőhelyek az alábbiak : A Klissza-dombon, a mai község északkeleti tőszomszédságában, a Duna egykori árteréből kiemelkedő dombháton Sashegyi kezdeményezésére 1937—44 között Domanovszky György és Bottyán Árpád több ízben végeztek feltárást. Impozáns XIV— XV. sz.-i kastély és templom együttesének falai kerültek elő. A gótikus templom hajótestében, mélyebb szinten kis, félkörös szentélyzáródású, egyhajós, keletéit Árpád-kori templom volt. Körülöttük mind a két templom idejében használt hatalmas, több rétegű temető. A kastély udvarán Árpád-kori telep lakógödrei kerültek elő. A leletanyag és a feljegyzések nagy része a háborúban elpusztult. A rendelkezésre álló adatok szerint elég nagyméretű, templomos falutelepülés állt itt a XII— XIII. sz.-ban. A telepről — amelyet tűzvész pusztított el — XII. sz.-i pénzek kerültek elő (1. kép l.). 5 71
