Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - Ikvai Nándor: Pest megyei adatok a tövisborona használatához és készítéséhez

24 A Tápió mentén gyűjtött anyagot ld. ceglédi Kossuth Múzeum Adattára A. 573—68., a Szentendrei-sziget anyaga 1972. évi gyűjtés. 25 Terepbejárásainkon túl, az adatok összegyűjtésében Abonyból Györe Pál; Isaszegrol Szathmáry Zoltán; Nagykőrösről Nóvák László; Nagy tárcsáról Molnár Lajosné, Pencről Jakus Lajos; Vác környékéről Stefaits István; Szob környékéről Laczus Géza ; Ráckeve környékéről Fegyó János voltak segítségünkre. Munkájukat ezúton is megköszönöm. 26 Adatközlőink sehol sem emlékeznek a fafogakkal ellátott boronára. 27 1 sukk, Palotai Sándor szerint kb. 18—20 cm, kinek mekkora az ökle. A sukkal való mérés módját ld. 9. kép. 28 Drabik Józseftől gyűjtött példány (Kossuth Múzeum N. 64. 58. 3.) 215 cm széles. A gallyak hossza 110 cm (kopott). A rámafák átmérője 5—7 cm. A fenti példány 1963-ban került be a múzeumba. Rámafája 1942-ben készült. 1949-ben megújították vesszőket és 1959-ig használták.. A másik példányt Palotai Sándor kérésünkre készítette el. A munkáról 50 db fényképfelvétel készült (Kossuth Múzeum Fotótára (CKMF.) 2461—2510). A borona (Ceglédi Kossuth Múzeum N. 64. 68. 1.) szélessége 203 cm. A rámafák átmérője 5—7 cm. A gallyak hossza átlag 160 cm. Üj, használaton kívüli példány, boronafái azonban régebbiek, ez a második kötés bennük. A sukkban jelzett méreteik eltérése egyrészt a bizonytalan és egyénenként változó mértékből adódik, másrészt a múzeumi méret a teljes hosszat rögzíti, míg a paraszti gyakorlat csak a befonott részt számolja. 29 A gyűjtőmunka során a földművelő-kultúra és eszközeinek használatát igyekeztem összefüggésükben és folyamatukban vizsgálni, köztük a tövisborona készítését és használatát is. 30 Fontosabb adatközlőink voltak: Cseh Péter (szül. 1881) 82 éves, Drabik László (1874) 89 éves, Drabik József (1911) 52 éves, Illés József (1898) 65 éves, Palotai Sándor (1895) 68 éves, Pecznyik Mihályné (1885) 78 éves. 31 Drabik József közlése, Tápióbicske. 32 Drabik József közlése, Tápióbicske. 33 Drabik László közlése, Tápióbicske. 34 Megfigyeléseink szerint a vetőgép általánossá válása az 1930-as évekre tehető. Legkorábban a megyében a századforduló időszakában jelenik meg. 35 Vö. Nagy, i. m. 25. 36 Vö. Takács, i. m. 322., 327., aki ugyanerre a megállapításra jut. 37 Debreceni Sándor 58 éves közlése, Tahitótfalu. 38 Vö. Nagy, i. m. 25. 39 Szendrey Zs. és Á., Néprajzi gyűjtés és a magyar babonaszótár terve. NÉ. 31. 1939. 116. 40 Vö. az állatokra vonatkozóan Káldy J., Bakonyi babonák és szólásmondások. Ethn. 19. 1908. 289. 41 A rövid elemzés során ismét rádöbbentünk arra is, hogy tárgyi kultúránk emlékanyagának múzeumi gyűjtése fontos és sürgető feladat: a megye tizenhat általános gyűjtőkörű múzeumában mindössze 5 borona van. Nándor Ikvai: ANGABEN ZUM GEBRAUCH UND ZUR ANFERTIGUNG DER BALKENEGGE AUS DEM KOMITAT PEST Die Balkenegge ist ein wichtiges Werkzeug des ungarischen Ackerbaus. Die Art und Weise deren Anfertigung und deren Gebrauchs wird von dem Author des Artikels in der Umgebung der Hauptstadt, im Komi tat Pest untersucht und bearbeitet. Der Form nach werden drei Typen unterschieden (Bild 1.). Die Anfertigung wird auf Grund der Egge aus Tápióbicske, (Bild 2—11.) vorgestellt, die in das Cegléder KossuthMuseum gekommen ist (Inventarnummer 64.68.1.). Thr Gebrauch besteht aus der Bedeckung der Samen nach dem Säen (zuerst werden die Samen verstreut, dann flach gepflügt). Die Egge spielt noch eine wichtige ROIIP beim Eggen der Saaten, der Pflanzungen im Frühjahr und beim Glätten der Wiesen und der Weiden. Der Artikel zieht die Konsequenz, daß die Balkenegge und das mit Zinken versehene Ackerwerkzeug nebeneinander gebraucht wurden, seit Menschen gedenken. Die bewiesenen Angaben befestigen die Hypothese, daß diese in früheren geschichtlichen Zeiten auch so verwendet wurden. 201