Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - Ikvai Nándor: Pest megyei adatok a tövisborona használatához és készítéséhez

2. hév. A boronakészítéshez használt kökényvessző (CKMF. 2461.) tes, fogakkal ellátott szerszám mindig fogas, jafogas megjelöléssel fordul elő.

26 Az emlékezet határán belül, mindkettő egymás mellett található, egymást kiegészítő munka végzésére használják. Valószínűnek tarthatjuk, hogy a gazdálkodáskultúra általánossá válása időszakától mindkettő egyidőben létezett évszázadokon át. Felismerhető leírást adó okmányok híján, csak találgatásokra vagyunk utalva. Míg a múzeumban másfél évszázados fafogasok is előfordulnak, a legrégebbi borona sem lehet több 15—20 évesnél, a gyors elhasználódás miatt. Az egymásmellettiséggel kapcsolatos fejtegetésünkhöz a gyér és bizonytalan okleveles említések, irodalmi adatok mellett a funkcionális vizsgálatokból levonható következtetések lehetnek segítségünkre. Tanulmányunkat részben e problémakör adattárának is szánjuk. Tápióbicskén, az egyéni gazdálkodás időszakában, a Szentendrei-szigeten még napjainkban is (az egyéni és a társulás egyszerűbb fokozatú gazdaságaiban) általánosan használják a boronát. Ezeket a szerszámokat — mint általában hasonló esetekben — f alvanként egy-két ügyes kezű ember készítette. Ilyen boronakészítő ember Tápióbicskén Palotai Sándor, Tahitótfalun Kecskés István és Horváth János, akik egy-egy tavaszon és őszön 15—20 boronát is megcsináltak vagy felújítottak. A mérettől függően 100—150 Ft-ért, kinek visszasegítés fejében, másoknak borért, egy fél zsák búzáért, néhányaknak barátságból készült a borona. A rámafákat mindig a megrendelő hozta magával. Ki-ki maga faragta ezeket. Ha rámával együtt kellett elkészíteni a boronát, fele árral többet kértek érte. Palotai Sándor, ha ideje engedte — és sokat készített —, vásárra is vitte áruját. Albertirsán, Cegléden, néha még 6—8 boronának is új gazdája lett. Pilisre, Tápió189