Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Régészet - Tettamanti Sarolta: Adatok a Pilis hegység középkori településtörténetéhez
rajz szerint a 2. sír gyűrűje is hasonló volt. Ez a sír a 30 év előtti bányaszél É-i peremén a nyugati részen volt. * A 33. gyermek váz bal kezén bronz fejes gyűrű volt: a gyűrű 5 mm széles pántja sima és sodrott huzalok váltakozásából álló filigránmunka. A sodrott szállal körülvett fejben a betét két kis világoszöld üvegkorongból áll (4. kép 1.). Pontos analógiája a halimbai temető I. András (1046—1060) pénzével keltezett 359. sírjából került elő. 41 A 38. és a 39. sírokban nyitott bronz huzalgyűrűk (5. kép 3., 6.) voltak, a 35. sír gyűrűje, valamint a 39. sír másik gyűrűje zárt pántgyűrű volt. Az előbbinek a pántján körbe gerinc s ezen sodrást utánzó dísz volt (5. kép 1., 6.). Az egész XI. sz.-ban, sőt a következőben is divatos ékszerfajták ezek/ 1 ' 2 Munkaeszközök A munkaeszközöket a 14. sír csontnyelű vaskése képviseli a leletanyagban. Sashegyi S. említ még elpusztult sírokból késeket, ill. tőröket (?.). A temetőnek egyetlen hitelesen feltárt fegyveres sírja a bánya nyugati felében a fejtés északi szélén feltárt 8. sír volt. A nyíltegez a sírleírás szerint a jobb karon, a rajz szerint mellette feküdt. 43 A tegezből előkerült: a nyaka körüli vaspánt, innen a teteje felé kiinduló vas- és csontpálcák. A tegez alja felé is tart egy vaspálca, valamint egy akasztófül és pálca is. Ezeknél egy bizonyos szakasz után szögelést, ill. keresztirányú vasmerevítést mutat a rajz. Folytatásukban egy ovális vascsat, még lejjebb egy másik vaspálcának a szétkalapált, átszögelt végződése került elő. 44 A felső alkatrészektől kissé távolabb 4 db összerozsdásodott nyílcsúcs került elő, ebből 3 lapos kétélű, 1 hároméiul A vascsat valószínűleg a tegezt az övhöz kapcsoló szíjhoz tartozott. A halott jobb oldalán, tetejével a koponya irányába feküdt a tegez, amelyet a harcosok életükben is a jobb oldalukon viseltek. 46 A tegezben csak 4 nyílvessző volt, holott jóval több is belefért volna. 47 A homokkitermelés során elpusztult sírok leletei között Sashegyi S. feljegyzéseiben kardokat is említ. A temetkezési szokások A síroknak a mai felszíntől mért mélysége meglehetősen különböző: 10—-150 cm között váltakozik. Ezek az adatok semmiféle következtetésre nem alkalmasak, mert a már fentebb felsorolt temetőt pusztító tényezők miatt a lelőhely eredeti felszíne gyökeresen megváltozott. A sírokat általában úgy ásták meg, hogy a talajban átl. fél méterre jelentkező kemény, meszes homok-, ill. köves réteg volt a sírgödrök alja. Csak a 32. és 33. sírokat ásták bele részben vagy teljesen a kőrétegbe. A sírgödrök hossza változó, eléggé szélesek, átl. 70 cm a szélességük. A 7. sírnak a gödre igen széles, a feldúlt sírhely kövekkel volt telerakva, az alján kora Árpád-kori edénytöredékek kerültek elő. A 18. váz koponyája mellett a bal oldalon és a bal lábfej mellett 1—1 ködarab volt. A hasonló korú temetkezésekben gyakran találnak az ásatok 1—2, a temetéskor szándékosan a sírba helyezett követ a váz körül. 48 Ha a 7. sírról Sashegyi S. rajzot is készített volna, 83
