Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Megemlékezések - Szilágyi Miklós: In memoriam Sárkány József (1885–1972)

kívüli nevelő munkássága mellett — kinevezett igazgatóként vagy külső munkatársként — a Kossuth Lajos emlékének ápolására létrehozott múzeum szervezője, irányítója, tudományos dolgozója volt mindaddig, míg az öregkori betegség meg nem bénította töretlen lelkesedését. Egyik alapítója, s 1922-ig tiszteletdíjas igazgatója az 1917-ben alapított Kossuth Emlékmúzeumnak. Ez alatt az öt esztendő alatt rendkívüli gazdasági nehézségekkel és emberi gáncsoskodással, háborús pusztulással és a hivatal részéről megnyilvánuló érthetetlen huzavonával kellett küzdenie, mígnem 1921. március 15-én a nagyközönség számára is megnyithatta a múzeumot. A többszöri költöztetés, s aminek ez csak következménye volt: az ügy fontosságának meg nem értése miatt jó lelkiismerettel nem vállalhatta tovább az igazgatást. Lemondott, s külső munkatársként dolgozott, a múzeum ügyét közvetlenül vagy közvetve segítő tanulmányok, ismeretterjesztő füzetek sorát publikálta. 1940-ben — néhány hónapig — ismét a múzeum igazgatója, majd munkásságára utolsó — 1947-től 1955-ig, végleges nyugdíjba vonulásáig tartó — igazgatói működése tette fel a koronát. Még egyszer vállalnia kellett a háború idején szétzilálódott Kossuth-gyűjtemény újjászervezését, az elpusztult tárgyak és dokumentumok lehető pótlását: a múzeumteremtés fáradságos s nagyon sokszor háládatlan munkáját. A centenárium évében — 1948. március 15-én — ünnepélyes keretek között megnyitott emlékkiállítás anyaga azóta lényegesen bővült, időközben a múzeum is új épületbe költözött, igazgatók, munkatársak váltották egymást, s mégis mind a mai napig a Sárkány József által akkor megszerzett, összegyűjtött tárgyi és dokumentumanyag jelenti a Kossuth-gyűjtemény legértékesebb és legtanulságosabb részét. Történeti kutatómunkájának gerincét mindvégig Kossuth Lajos életének, munkásságának, Cegléd és Kossuth kapcsolatának megismerése és — mert pedagógus volt — mind szélesebb körben való megismertetése jelentette. E tárgyú kutatásainak ma is sok tanulsággal szolgáló summája az 1944-ben megjelentetett „Kossuth Lajos élete és hagyatéka" című kötet. A magyar történelem méltán legnagyobbként tisztelt egyéniségének az életsorsát, munkásságát vizsgálva az iránymutató példát kereste. E könyvében és egyéb publikációiban is viszonylag kevés a levéltári búvárkodáson alapuló új adat, az egyéni „felfedezés", nem filológiai értelemben volt tehát kutató. Kossuth életének ismert vagy kevéssé ismert epizódjait, munkásságának esetleg kisebb figyelemre méltatott vonatkozásait viszont mindig egyéni módon elemezte, s élvezetes stílusban írott, inkább tudomány-népszerűsítő, mintsem szigorúan tudományos igényű művekben tette közkinccsé. Hitte, hogy így szolgálja leginkább Kossuth szellemét. S az idő őt igazolta: a mai ceglédiek ismerik Kossuth életét, őrzik emlékét. Sokan talán nem is sejtik, hogy amit tudnak, Sárkány Józseftől tanulták ... Cegléd — a „fogadott" szülőváros — történetének, ezen belül is elsősorban a városhoz kapcsolódó nagy egyéniségek munkásságának megismertetésére megszámlálhatatlanul sok újságcikket szentelt. Az ilyen cikkek egy része — tanítványai kiadásában — könyv alakban is megjelent (Nagy idők sodrában), képet adva sokoldalú érdeklődéséről, szerteágazó helyismeretéről. A ceglédi születésű, illetve az itt megfordult, a városról megnyilatkozó írók, művészek, tudósok munkásságának tanulságos adatgyűjteménye (Cegléd az irodalomban) és a református egyház történetéről írott dolgozatai szintén fontos helytörténeti adalékokat tartalmaznak. Jelentős részben az ő munkájának és szervező tevékenységének eredménye Ballagi Aladár (1853—1928) jeles történész, a Nyelvtörténeti Szótár megalkotója „Élő tanítások" címmel megjelentetett posztumusz kötete, melyet professzoruk iránti tiszteletből a volt tanítványok adtak ki. E terjedelemre is teЯ42