Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Irodalom - †Mezősi Károly: Kisebb Petőfi-tanulmányok
Midőn a ,,ház úrnője" a Pesti Napló munkatársai előtt kiterítette az iratokat, ámulva ismertek rá az elveszettnek hitt levelesláda irataira és Szendrey Júlia naplójára. Néhány év múlva Mikes Lajos megadta a felvilágosítást: Szendrey Júlia haláltusájában mellette csak a család egyik régi barátja, Tóth József tartózkodott. Az iratok közt Júliának az a halála előtt négy nappal, 1868. szeptember 2-án kelt, saját kézírású nyilatkozata is fellelhető volt, amely szerint naplóját és egyéb iratait a kiadás jogával együtt Tóth Józsefre ruházta. Ö azonban, aki 1912-ben, mint Pest megye nyugalmazott tanfelügyelője halt meg, nem hozta nyilvánosságra a kegyeletes iratokat. Pedig ha még életében átadja valamelyik tudományos intézménynek, elkerülhető lett volna, hogy a bizalmas iratokból vásári portéka legyen, a levelesláda tartalma szétszóródjék, egyes darabjai elkallódjanak. „Szendrey Júlia születésének századik évfordulójára" hirdette meg a Lantos R. T., hogy a levelesláda kincseit 1928. december 11-én, a Múzeum körút 3. szám alatti aukciótermében elárverezi! Az aukció feltételei között olvashatjuk, hogy a legnagyobb ajánlatot háromszori kikiáltás után „senki többet harmadszor" szavakkal és leütéssel fogadják el. Az aukciót az akkori újságok is beharangozták. Bár a lapok figyelmeztettek: ,,Nagy kár lenne", ha Szendrey Júlia levelesládájának értékes anyagát ,,az aukció szétszórná és újra hozzáférhetetlenné tenné a jövő kutatói számára", az árverést megtartották. Hogyan jutott Nagykőrös az aukción a 13. sorszám alatt szereplő három Petőfi-verskézirat birtokába? Ennek részletei is érdekesek. Az aukción megjelent a város kulturális ügyeit messzemenően támogató polgármester, Dezső Kázmér. Öt a Nagykőrösön írt Űton vagyok, s nem vagy velem. .. című Petőfivers, Arany-kéziratok és Petőfi Istvánnak Szendrey Júliához, a Nagykőrösön diákoskodó Petőfi Zoltánról szóló két levele érdekelte elsősorban. Meg is vett öt kéziratot, összesen 2328 pengő 75 fillérért. Az árát 1050 pengő híjával azonnal le is fizette. Amikor azonban a Lantos R. T. Nagykőrös város tanácsától a vétel visszaigazolását kérte, a főszámvevő piros tintával feljegyezte az iraton: „ilyen címen ekkora összeg nincs a költségvetésben". Nem is csoda! A tőzsdén akkor 24—25 pengővel jegyzett búzaár szerint a kéziratok csaknem 100 mázsa búza árába kerültek. A polgármester azonban talált megoldást, az összeget kifizette, s a megvásárolt kéziratok így kerülhettek most újra felszínre, jelentős értékkel gazdagítva Petőfi kéziratainak számát. (A tanulmány 1968-ban készült. Megjelent ugyanezzel a címmel, Népszabadság, 1968. aug. 19.) Petőjiné Szendrey Júlia Így, ezt a nevet vésték a síremlékre, amikor a nemzet kegyelete hatvan évvel ezelőtt, 1908-ban a Petőfi család tagjainak szétszórt hamvait a Kerepesi temetőben közös sírba helyezte. így szólnak róla az irodalomtörténeti emlékezések, életrajzi adatközlő művek. S nem Horvát Árpádnéról. Szendrey Júlia neve és emléke Petőfihez kapcsolódik. Már a kortársak ellene terjesztett rágalmairól elkeseredve írta Szendrey Júlia Arany Jánosnak: Petőfi „nevét most, midőn nincs, ki védelmezze, sárral dobálja az utcai tömeg, azt támadván meg, ki legdrágább kincse volt szívének: azt, kit ő neve viselésére méltónak talált, elhagyatottságában ragályos nyelvével támadván meg a fekélyes rágalom." 322
