Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Horváth Béla: Kernstok Károly „Őszi munka” című képéről

lett gyaníthatóan reprodukciók révén történt, nyilván valamilyen Millet-kiadvány alapján. Először — talán még gyermekkorában — így ismerkedhetett meg az „Angélus"-szal is. Müncheni mestere a műre még jobban ráirányíthatta figyelmét. Hollósy ugyanis művészi törekvései igazolásaként nemegyszer hivatkozott rá, így abban a levélben, mely egyik legfontosabb dokumentuma művészi hitvallásának. K. Lippich Elekhez íródott ez a levél, az év végén, midőn Kernstok Párizsba menve elhagyta iskoláját. Érdemes idézni, mert némiképp fényt vet arra a hangulatra, mellyel művészünk a francia fővárosba távozott. „Szembe fogom állítani a mi művészetünkkel, de különösen a németével, Párizst. A párizsi iskola szellemi életre, öntudatra tanít elsősorban. Miilet »Angelus«! A külsőségekben csaknem esetlen, naiv. Mindent, amit művészinek, nagynak gondol, az egyszerű alakjai kifejezésébe, lelkébe ad bele. Ennek az alakjait magas motívumok mozgatják. Ha például az ember egy gyermeket lát szomorkodni, azt hiszi, hogy megverték, eltört valami; ha egy 18 éves leányt, ez talán szerelmes; de ha egy 26—30 éves nő, akinek gyermeke van, komor, ha ezen arra, amerre fordul, az embert és ebben a fájdalmat, a gondot látjuk kifejeződni minden mozdulatnál: ez az, amit Millet keres. Keresi az embert és ebben a lelket! Millet a külső formát megvetette. Meg is lakolt érte a mi nyelvünk szerint. Kénytelen volt egy vidéki városkában meghúzódni családjával együtt és ott nyomorogni. Addig a többi reklámművész debuttírozott."

28 Mit érzett művészünk, amikor végre a Louvre-ban szemtől szembe került az alkotással, nem tudjuk, de sejtjük, hogy vallásos szentimentalizmusa ellenére is mélyen megragadhatta. Ez derül ki egy több évtizeddel későbbi feljegyzéséből, melyben kritikailag vet számot ifjúkori művészi szerelmeiről az alkalomból, hogy a művel — most már érett fővel — újra találkozott. „Milyen gyönge kép így közelről az Angélus, de viszont a Glanleuses

29 és a szivárványos tájkép

30 a legszebben tartják magukat. — Mert sok piktor múlott el és esik ki a szerelmünkből idővel, olyanok, kiknek valahogy nem sikerült egész énjüket egészen kiélni munkájukban. Corot kései képei, Manet oeuvre-jének nagy része, Monet, Pissarro, Puvis, hogy Besnard-ékről, Lucien Simon-okról ne is beszéljek, elvesztették a kapcsot. Nincs meggyőző erejük. De viszont Renoir, Millet, Courbet, Degas, különösen a legfiatalabb korszakával, Delacroix parancsolóan szépek és meggyőzők."

31 Az „Angélus" tehát valamikor, amikor még nem így közelről, azaz kellő önállósággal és érettséggel, hanem mások, elsősorban mesterének látásmódján keresztül szemlélte meg, tetszett neki. S amit viszont a művészetére gyakorolt hatásból következtethetünk ki: elvezette más Millet-képek s még inkább -rajzok megismeréséhez. Igaz, e művek tanulságai felhasználásához még bizonyos érési idő kellett, mert Miilet hatását csupán a „Balatoni halászok", a „Szocialista agitátor", az „Agitátor egy gyár kantinjában" s a „Vontató hajósok" után állapíthatjuk meg. De meg talán az is kellett, hogy olyan környezetbe kerüljön, mint Kisoroszi, amely rokon témákat, tárgyakat, helyzeteket tárt elébe, s mintegy magától értetődővé tette a művészetéből nyert tanulságok hasznosítását. Említettük, hogy Kernstok az „Őszi munka" megfestése előtt ismét Párizsban járt, s ennek az útnak ránk maradt néhány rajzi emléke. Az egyik, egy ülő, varrni látszó nőalakot feltüntető tanulmány — mintha már Millet befolyásáról árulkodnék. Nagy egységbe való foglalás, monumentális formalátás, kissé eset293