Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében
Ellentétes szimbólumkörből vett képi jelek összekapcsolása: fa tetején madárfészekbe helyezett tőr. „madárfészek" = otthon — béke szimbóluma „tőr" = pusztítás, gyilkos szerszám. A két jel ellentétes jelentésének disszonanciájából az összjelentés ereje is növekszik: itt már konkrétan az ártatlan emberiség gyilkosságának tényét jeleníti meg. Ámos Imre szerkesztésében, képi jeleinek összekapcsolásában sohasem ismétli önmagát. A képi szimbólumok permutációjával újabb és újabb jelentéstartalmakat fejez ki. Az előbbi példát folytatva vizsgáljuk tovább konkrétan, milyen csoportfűzési „típusai" alakultak ki, képi jeleiből hogyan építi fel egyedülálló jelrendszerét. I. Egyetlen szimbólummá növesztett képi jel festői vagy grafikai megfogalmazása Hajnalvárás, 1939, olaj. A remény szimbolikus feldolgozása. A békésen alvó emberpár fejénél a piros kontúrral festett kakas a hajnalt, az ébredést, az újjászületést jelzi. Itt a „kakas" az egyetlen szimbolikus motívum, ezért formailag is rendkívül hangsúlyos bemutatást kap. Rejtett jelentése érdekében a festő irreálisan megnöveszti az állat alakját (a képmező nagyobbik részét tölti ki) — erős kontúrral, a komplementer színek dinamikus erejével hangsúlyozza. Kalitkába zárt madár, 1944, cer. A szabadságát vesztett nép közérthető jelképe. önarckép ravatalon, 1941, olaj. Saját halálának tragikus előrevetítését gyakran fogalmazza meg önálló festői kompozícióként — „élő" önarcképként saját halotti maszkját festi meg. II. Azonos szimbólumkörbe tartozó képi jelekből épülő kompozíciók Sárga csillag, 1944, cer. A finom vonalvezetésű rajzon a jövőbe látó művész mintegy erőinek forrásaként mutatja fel a Könyvet — a gondolat kifejezőjét és a virágot —, a szépség hordozóját. Ukrán emlék, 1943-as tusrajzának motívumai is mind a béke-szimbólumkörbe tartoznak (virág — könyv — ház — állat). „Feleségének arcképe" az azonos tartalmú szimbolikus jelek művé nemesülésének egyik legköltőibb példája. A szépség gyönyörű pillanatát növeli időtlenné. Feleségének messze tekintő, finom ívű szép szeme maga a biztonság. Leheletszerű csipkekendő teríti le haját, nyakában kis miniatűr medalion. Arcán két rajzos erezetű falevél. A természet és ember teljes egyesülése, metamorfózisa ez. Mellette nyugodtan alvó angyal. A háttérben apró ház. A béke — vágy szimbólumok egymást erősítve épülnek képpé. E csoport jellemzője, hogy valamilyen formába mindig utal a valóságos tér—idő dimenziókra. III. Asszociatív — logikai motívumfűzés A szimbolikus tartalmú képi jelek tértől — időtől független kozmikus közegben tükrözik az eszmét a ráció törvényei szerint. A szimbólumsor bár látszólag 279