Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Művészettörténet - Gy. Petényi Katalin. Jel és jelentés Ámos Imre művészetében

Tűz: Bakancs : Égő ember: Koporsó : Sírkövek : Megcsonkított, lombtalan fa: ősi félelmekkel terhes mágikus erejű pusztító elem. Sötét látomás, 1940, tus. Gerendából felcsapó hatalmas lángok könyvön álló kis házat temetnek magukba. Festő égő ház előtt, 1940, olaj. A világ pusztulását jelző égő ház előtt prófétai elhivatottsággal alkot a festő. Halál, tus. Földre boruló, görcsös fájdalomtól kifordult testű vonagló férfi mögött távol a sivatagban Mózes törvénytáblái mellett lángoló farakás. Két világháború közötti festészetünkben a fasizmus általános érvényű allegorikus képi jele. Kompozíció, 1942, tus. Az otromba bakancs a síkban lebegő tőrre tapos. Látomás mérleggel, 1940, tus. A mérleg egyik serpenyőjében a bakancs megmérettetésre vár. Az elnyomás megjelenítéseivel szemben a kiszolgáltatott egyén képi jele. A szörnyű óra, 1941, tus. Az alvó ember fejéből, tarkójából lángok csapnak fel. Mellén tüzes gerenda. Gondolatok, 1939. tus. Asztal alatt megkötözött ember égő gerendán áll. Halál — gyász — pusztulás. Látomás koporsóval, 1939, tus. A virággal átkötött csukott koporsót szuronyos férfi őrzi. A halál angyala, 1938, olaj. A halott koporsója fölött óvó mozdulattal őrködik az angyal. Háború, 1941, tus. Az új világ születését várva ébred koporsójában a leplekbe burkolt figura. A háború megsokszorozódó tömegsírjainak jelei. Háború, 1941, tus. Emlék, 1942, temp., gouache. A hajtásaitól megfosztott, egyre pusztuló, szellemileg halott emberiség jelképe. 18 Studia ... 273