Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - Novák László: Halottkultusz és fejfatípusok Albertirsán

24 Vö.: Morvay P., 1958. 55—56.; Kós К., 1972. 229—233.; 259—265. 25 A fejfák vésett díszítésével kapcsolatban vö.: Viski K., 1913. 68^-76. 25/a Egyes szlovák néprajzi tanulmánykötetekben bemutatott fejfatípus lényegesen különbözik az általunk tárgyalt falvak fejfaformáitól. Bednarik, 1949. munkájában utal az albertirsai szlovákok által készített fejfákra, de ezek hasonló motívumkincsű szlovákiai fejfákkal összehasonlítást nélkülözve, továbbra is forma jelleg szempontjából szigetet képeznek. Az albertirsai fejfák példaként említése ti. Bednarik R. azon véleményét támasztja alá, hogy a fejfa, ill. az ún. „kopjafa" állítása nem kizárólag a pogány magyarok szokásából öröklődött át, hanem más népeknél is kialakulhatott. (Bednarik R., 1943. 180-ч182.; 1949. 9—65.; 1972. 44. 2. kép fejfái pl. nem is albertirsaiak, hanem monoriak, így következtetése téves!; Vydra J., 1953. 288—295.) 26 Lásd: Szinte G., 1901—1905. 115—121.; 91—102.; Viski K., é. n. 342.; Roediger L., 1903. 299—302.; Cs. Sebestyén K., 1905. 103—107.; Kós K., 1972. 230.; 264—265. 27 Kávát 1851-ben „magyar—tót" falunak tünteti fel Fényes E. (i. m. 187.). 28 Vö.: Biczó I., 1908. 166—173. RÖVIDÍTÉSEK = Ceglédi Kossuth Múzeum Adattára = evangélikus = Ethnographia = Néprajzi Értesítő = Római Katolikus Egyház IRODALOM Bátky Zs., 1904. Adatok a kopjafához. NÉ 5. 107—110. Bednarik R., 1943. Hmotna kultúra slovenskeho l'udu. (L'udové stavitelstvo). Pozsony, Slovenská Vlastiveda II. 180—182. Bednarik R., 1949. L'udové náhrobniky na Slovensku. Túrócszentmárton. Bednarik R., 1972. Cintoríny na Slovensku. Pozsony. Bene L., 1905. Kalotaszegi fejfák. Erdély. 1905. 118—121. Berze Nagy J., 1911. A zászlós kopja emléke Hevesben. Ethn. 22. 1911. 124. Biczó L, 1908. Nagykőrösi fejfák. NÉ 9. 1908. 116^173. Budenz J., 1897. Bálvány és fejfa. Ethn. 8. 1897. 117-^124. Csalog Zs., 1957. A szentesi református temető gombosfái. NÉ JÎ9. 1957. 203—211. Cz., 1902. Magyar temetők fejfái. Magyar Iparművészet 5. 1902. 17—21. Domanovszky Gy., 1936. Beregmegyei fejfák. NÉ 28. 1936. 91—98. Domanovszky Gy., 1937. Fejfák Szatmár és Szabolcs megyékből. NÉ 29. 1937. 423—438. Erdész S., 1968. Fejfaírók a szatmári Erdőháton. Ethn. 79. 1968. 201—224. Éber L., 1902. Temetőfejfa, kopjafa. NÉ 3. 1902. 61—63. Fábiánné, Biczó I., 1912. A kosdi temető. NÉ 13. 1912. 69—84. Fényes E., 1851. Magyarország geographiai szótára. Pest, 1851. Földvári Zs., 1970. Kopjafák a kiskunlacházi református temetőben. CKMA 816—70. Fülöp L, 1902. Fejfa, kopjafa. NÉ 3. 1902. 61—63. Gönczi F., 1903. A lükü és fejfa Göcsejben. NÉ 4. 1903. 140—148. Györffy I., 1907. Nagykunsági fejfák. NÉ 8. 1907. 94—105. Hoppal M., 1970. Egy falu kommunikációs rendszere. Budapest, 1970. IHoppál M., 1971. Jegyzetek az etnográfiai szemiotikához. In: Népi Kultúra •— Népi Társadalom V—VI. Budapest, 1971. 25—40. Kopp J., 1971. Kopjafák a dömsödi temetőben. CKMA 910—71. /Kós K., 1972. Szerelem és halál a szilágysági népművészetben (II. A halál művészete). In: Népélet és néphagyomány. Bukarest, 1972. 227—237. Kós K., 1972. A székely sírfák kérdéséhez In: Népélet és néphagyomány. Bukarest, 1972. 253—272. László Gy., 1944. A honfoglaló magyar nép élete. Budapest, 1944. Marvay P., 1958. Ember alakú fejfák a börvelyi temetőben. Ethn. 69. 1958. 53—69. Nagy E., 1958. Albertirsa. In: Pest megye műemlékei I. k. Budapest, 1958. 218—223. Nóvák József L., 1910. A temetők népi művészete. NÉ 11. 1910. 1—27., 149—161. Nóvák L., 1964. A halál árnyékában (Adatok az irsai temetők néprajzához). CKMA 167—67. CKMA evang., ev. Ethn. NÉ RKE 216