Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - Novák László: Halottkultusz és fejfatípusok Albertirsán

A jelenlegi temetők megnyitásáról pontos adatot nem ismerünk. Az irsai katolikus temetőben 1810-ből, az evangélikus temetőben pedig 1834-ből való sírkő tanúskodik a legrégebbi időről. Albertin is hasonló a helyzet, ahol a XIX. század derekáról fennmaradt síremlékek találhatók. Azonban — talán nem tévedünk, ha a temetők megnyitását még a XVIII. században, a betelepítések után feltételezzük. Ugyanis a fejfák könnyen pusztulnak, s a legrégebbi fejfák nem is maradhattak fenn. Albertirsán összesen kilenc temetőt találunk. „Albertirsa temetővel kezdődik, temetővel végződik" — mondják az emberek, utalva arra, hogy vonaton érkezve mindkét irányból temető van a község szélén. Irsa Ceglédbercel felé eső végén, a vasútvonaltól kissé távolabb, Homokrészen találjuk egymás mellett a református és a baptista temetőt, míg a Mikebudai út és a vasút által határolódik a kiterjedt evangélikus temető. A vasúti sínek mellett helyezkedik el a katolikus temető is, amely szinte összeér az evangélikussal. Albertin túlhaladva a Dánszentmiklósi úton találjuk közvetlen egymás mellett a két evangélikus temetőt, amelyek eredetileg valószínű egységes temetőt alkottak, s útnyitás alkalmával választották ketté. A nyolcadik temető katolikusoké, szintén a vasút mellett, a kilencedik pedig zsidótemető az ev. templom közelében, azon a területen, amely régebben egészében a temetkezés célját szolgálta. Az evangélikus temetők sok, szépen faragott fejfát őriznek ma is, s ezek felkeltik a vonatból szemlélődő utasnak az érdeklődését is. A fejfaállítás a halottkultusz és a temetkezési szokások rendszerében Egy zárt, paraszti társadalomban az egyént születésétől haláláig nagymértékben befolyásolta a szokások rendszere. Az ember életének jelentősebb szakaszaiban (születés, gyermekkor, ifjúkor, házasság, halálozás stb.) a szokások és az ahhoz fűződő hiedelmek bizonyos jelekben, jelrendszerben nyilvánultak meg. Ezek közül e dolgozat a halál szokás- és hiedelemkörének jelrendszerével foglalkozik. A jelek egy része a halálos beteg fizikai állapotával áll összefüggésben, míg a jelek második csoportját az életszimbólum köré sorakoztathatjuk. Harmadrészt a misztikum világában gyökerező jelekről kell említést tennünk. A halálhoz kapcsolódó jelrendszer tárgyalását a betegség állapotával kezdem, majd a halál bekövetkezésének, az azt követő estének és a temetésnek időszakára térek ki. A temetést követően foglalkozom részletesen magával a fejfával, mint szimbólummal, jelrendszerrel. A fejfa — funkcióját tekintve — az élők sorából kimúlt ember nyugvóhelyének jelölésére szolgál. Azonban a fejfa jelentése több ennél. A díszítőelemek nem csupán esztétikai megnyilvánulások, hanem bizonyos jelentéssel is rendelkeznek: az elhunyt földi mivoltára (pl. nem, életkor stb.) utalnak. Mindezeket a különböző faragott motívumok jelenítik meg sajátos szemiotikáikommunikációs rendszerben.

19 Végezetül említem meg a temetés utáni szokások, hiedelmek szimbólum jellegét. 1. A halállal kapcsolatos szokás- és hiedelemrendszer vizsgálatát a betegség állapotával kell kezdenünk. A betegség egyes jelei (tünetei) már magukban rejtik a vég bekövetkezését, mintegy a halál előjelei. E jelek a halálos beteg fizikai állapotával függenek össze. A halál közeledését jelezte pl. az ún. vízibetegségnél az arc, a lábak, a kezek stb. dagadása. A gyógyítás fejlődésétől függetlenül az agyvérzés ma is gyakran az ember halálát okozza. Az albertirsaiak úgy mondják, hogy a harmadik szélütés, szélérés alkalmával bekövetkezik a halál. A példaként említett betegségeknél jelentkező elváltozások a halál látható előjelei. A beteg, mikor halálát érzi, papot kér, vagy ha nincs eszénél, a család gondoskodik az