Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Néprajz - Ikvai Nándor: Pest megyei adatok a tövisborona használatához és készítéséhez

dön és leszántották. Ritkábban elvetettek egy sort, mintegy fele vetőmagot, és annak leszántása után a másik felét fölülre szórták el. Ez a kétszeres vetési mód a Szentendrei-szigeten is előfordult. Ha nem volt nagyon puha a föld, a friss vetést meg járatták egyszer a fogassal, utána kétsorosán is a boronával. „Ha nem volt kellő pirkadt a főd, akkor a borona volt a gazda."

32 Más adatközlőnk szerint csak akkor vetettek alulra és felülre, ha nagyon nedves volt a föld és féltek, hogy befullad a vetés, vagy olyankor ha sok mag kimarad: „ritkára találtuk".

33 Pecznyik Lászlóné a közetkezőképpen emlékezik a vetés és ehhez kapcsolódó borona használatáról: „Ha alulra vetettünk, akkor azt négy ujjnyira leszántottuk, elfogasoltuk és duplán elboronáltuk. Ha fölülre vetettünk, akkor elfogasoltuk, és ha nem volt darabos a föld, elboronáltuk. Mink vetettünk alulra is meg fölülre is, hogy melyik válik be jobban. Amelyik jobban bevált, úgy vetettünk a következő évben. Mink mindig úgy vetettünk, ahogy a talaj kívánta, a homokosabb talajba inkább alulra vetettünk. A kötöttebben alulra is fölülre is. Ez azt jelenti, hogy az első vetést, azt leszántottuk négy ujjnyira, a felső vetést meg fogasoltuk duplán. Amikor alulra vetettünk, akkor először megfogasoltuk a földet, hogy arányos legyen a vetés. Ha fölülre vetettünk, akkor először megszántottuk és megfogasoltuk a földet és úgy elvetettük. Ezután a fogassal duplán megfogasoltuk, utána pedig elboronáltuk simára a tövisboronával." Az apró magvak (lucerna, lóhere, sőt a kapások egy része) vetését követően csak boronát használtak. A földet finoman elegyengette, és nem pörgette ki a 9. kép. A borona mérése sukkal (CKMF. 2489.) 196