Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Régészet - Balanyi Béla: A Nagykőrös határában 1879-ben és 1894-ben folytatott ásatásokról

val is. így történt, hogy az egyik nagykőrösi útja alkalmával magával hozta dr. Thallóczy Lajost is. Thallóczynak a nagykőrösiek vendégszeretete nagyon megtetszhetett, és a város határában lévő ismert régészeti lelőhelyek is sokat ígérőknek látszhattak, mert olyan kijelentést tett, hogy itt 1878 nyarán ásatásokat kezd. Szinte bizonyos, hogy Szilágyi Sándor Budapesten beszélhetett a szakterület tagjainak Nagykőrösről, a határában lévő Földvárról, Csipvárról, Siratóról, Szervagy Szőrhalomról és a tetétleni halomról, melyet a nép Pengyomnak nevezett. Az is bizonyos, hogy Szilágyi Sándor nagykőrösi tanársága idején járt is ezeken a helyeken. Ismerhetett olyan tárgyat vagy tárgyakat egyik-másik ismerősénél, melyek az említett helyek valamelyikéről kerültek elő. Annál meggyőzőbben tudott ezekről beszélni, mert Anonymus a Gesta Hungarorumban említi a tetétleni halmot: „Árpád vezér és nemesei pedig az egész hadsereggel elindultak a Zagyva folyótól és a Tetétlen-hegy mellett ütöttek tábort egészen a Tiszáig."

5 E szavak Szilágyi Sándorban is ébreszthettek olyan gondolatot, hogy a honfoglalás döntő csatája előtti táborhelyen maradhattak olyan emlékek, melyek bizonyítékul szolgálhatnak a dicső időszakra. Maga is szerette volna látni ezeket a tárgyakat, és ezért hívta le magával Thallóczy Lajost, az ifjú régészt. Erről a látogatásról az 1878. április 28-án megjelent „Nagy-Kőrös" című helyi lapban ez olvasható : „Ásatások. Nem rég lejött városunkba Szilágyi Sándor jeles történetírónkkal Thallóczy Lajos tehetséges történész, archeológus (régész) s ismerősei körében kijelenté, hogy a nyár folytán Nagy-Kőrös külterületén, jelesül a Csipvár és a Sirató környékén ásatásokat fog tenni."

6 Az ásatások azonban, annak ellenére, hogy Thallóczy megígérte, nem kezdődtek meg 1878-ban, mert a „Nagy-Kőrös" 1878. december 8-án írja: „A régészeti és embertani társulat, mely közelebb alakult meg a fővárosban, czéljához képest az ország különböző nevezetesebb helyein fog rendszeres ásatásokat eszközölni. E szerencsében először is városunk részesül, melynek határában tudomás szerint vannak oly pontok, melyeknek átkutatása a tudomány érdekében kívánatos s bizonyára sikerrel koronázza a társulat nemes czélú fáradozását."

7 Thallóczy Lajosnak a nagykőrösiek barátságos fogadása, vendégszeretete, az általa képviselt ügy iránti érdeklődése és az az ígéret és készség, mellyel ezt segíteni is kívánták, nagyon megtetszett. 1879. január 5-én ismét Nagykőrösre szándékozott jönni. Itt előadás keretében kívánta tudományos felkészültségét is bemutatni, s ezt a nagykőrösiek illő módon szándékoztak fogadni. Erről a „NagyKőrös" a következőkben számolt be: „A felolvasások elsejét f. hó 5-én délután 3 órakor a ref. gymnasium dísztermében tartja meg a történelmi s régészeti tudományáról országos hírnek örvendő ifjú tudós, dr. Thallóczy Lajos, Budapestről. A felolvasás rendezői az által is fokozhatni vélték a közönség részvétét a közművelődés ügye iránt, ha vállalatuk számára ily tekintélyt nyernek meg. Ismerve közönségünk fogékonyságát a szép, jó és igaz iránt, bizton hisszük, hogy a díszterem szűk lesz a hazánk ősrégészetéről szóló s ritka élvezetesnek ígérkező felolvasást meghallgatni kívánóinak befogadására. Különösen a szép nemet óhajtanok a régi dolgokról értekező ifjú tudós előadásán minél nagyobb számban szemlélhetni, nehogy szépeinket csakis az este tartandó kaszinói estélyen látván fényleni, azon szomorú ítélettel távozzék körünkből, hogy kevésbé készek áldozatra a szellem gyönyöreiért, inkább tódulnak a hiúság, mint a tudomány oltára köré!"

8 A nagy előkészület azonban ez alkalommal hiábavaló volt, mert mint a „Nagy-Kőrös" 12. száma írja: 15