Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Alföldi Vilma: Vác munkásmozgalma I.

cialista tüntetés nem várható. Ezért e tekintetben semmiféle közbiztonsági intézkedés szükségessége nem forog fenn."

30 A munkásmozgalom első bizonyítható nyomával 1898-ban találkozunk a polgármester főispánhoz intézett jelentésében. „ ... van szerencsém tiszteletteljesen jelenteni, hogy hivatalos úton a rendőrkapitányi hivataltól nyert értesüléseim szerint Vácz városában szociális mozgalom nem észlelhető. Ellenben magánúton tudomásomra jutott, hogy a szociális mozgalom itt is megindult, s néhányan az iparossegédek (különösen az építőmesterségek köréhez tartozó iparágak segédmunkásai) és a földművelő napszámosok közül sokan társaik körében egyetértőleg és közösen „Jogot a népnek" jelszó alatt terjesztik a szociális eszméket. A szociális vezetők kéz alatt és oly nagy titokban működnek, hogy eddig nem volt módomban a mozgalom terjedéséről tájékozódást szerezni.... Rendőrségünk a felmerült mozgalommal szemben eddig tanúsított lanyha őrködése és célszerűtlen eljárása mellett, semmi kilátásom sincs arra, hogy e nagyfontosságú és országos érdekű ügyben a megindult mozgalommal szemben a szükséges intézkedéseket hatóságom területén megtehessem. s esetleg a meglepetések ellen a város közönsége érdekeit megvédhessem."

31 Sajnos a szervezkedés első fázisáról a konspiráció miatt semmi egyéb adat nem maradt fenn. Az említett 1898-as szervezkedés nem lehetett nagyméretű, mert a polgármester 1901-ben újra azt jelenti a főispánnak, hogy ,,A munkások szervezkedését illetően semmi említésre méltó mozzanat nem merült fel. Városunk területén semmiféle munkásegyesület nincs. Sztrájk mozgalmak nem fordultak elő. Városunkban munkanélküliek nagyobb számban nincsenek."

32 Az azonban, hogy Vácon a szervezkedés csak viszonylag későn indult meg, nem azt jelenti, hogy a váci munkások helyzete jobb lett volná, mint a környékbeli városok munkásaié. Magyarázatát a késői iparosodásban, a filoxéra pusztítása után kialakult munkaerő-feleslegben s a püspökség erős szellemi befolyásában kereshetjük. A váci munkásság nehéz helyzetét bizonyítja az 1903-ban meginduló nagymérvű kivándorlás is. 1903 májusában a Váczi Hírlap arról ad hírt, hogy több mint 200 váci lakos akar kihajózni az Újvilágba.

33 1903 márciusában az iparfelügyelő ellenőrzést tartott a kötő-szövő gyárban. Tapasztalatairól jelentést tett a városi tanácsnak, s kérte, intézkedjenek, hogy a kötő-szövő gyárban eddig szokásos délelőtti s délutáni 10—10 percnyi pihenőt délelőtt és délután is 1

/

2 órára egészítsék ki. A kötő-szövő gyár munkásai az átlagosnál is egészségtelenebb, embertelenebb körülmények között dolgoztak. A gyár dolgozik éjjel-nappal. A munkaidő 12—14 óra. Az 50—60 krajcáros munkások egészségével senki sem törődik. Vasárnaptól vasárnapig nem szellőztetik a gyárat, ,,egy azon levegőben kell minden munkásnak dolgoznia".

34 A váci gyárakban az 1900-as években gyakran alkalmaztak gyermekmunkát. Ez is magyarázza az analfabétizmus növekedését. Vígh Károly ,,A váci kötöttárugyár története" című munkájában közli a gyár idős dolgozójának — Antalnénak visszaemlékezését: ,,Gyermek voltam amikor bekerültem, azonban éppen úgy kellett dolgoznom, mint a felnőtteknek, csak kevesebb bérért. Munkakönyvet nem adtak, és ha jöttek az ellenőrök, akkor elbújtattak minket. 25 krajcárt kerestünk egy nap."

35 A váci munkásmozgalom tényleges megindulása 1903-ra tehető. Ez év júliusában tört ki az első sztrájk, s augusztusra hívták össze az első munkásgyűlést. Az első sztrájkról a Váczi Hírlap tudósít. „Ami még városunkban nem fordult elő, most arra van kilátás. Szóval a modern szellő megérintette az iparoso150