Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Balogh Sándor: Egy abonyi köznemes gazdálkodása a reformkorban

nyékről egy betű sincs. Mégis bő nyoma van annak, hogy szélsőségektől mentes szíve a nemzeti ügy mellett áll. Láttuk, hogy ott van a mezőváros első nemzetőrtisztjeinek sorában. Aztán szinte észrevétlenül lapul meg a napló egy sarkában az írófiú „mösziő"-je, francia és angol nyelvet tanító mestere. Ez a kilétét soha fel nem fedő lengyel menekült, haláláig családtagként talál menedéket otthonukban. A szűkszavú feljegyzés erről ennyi: „26 Jan 849 Feri tával létibe á frantziának adtam 2 vf." És ebben a félévben még 5 további esetben 18 vf-ot fizet ki mösziőnek.

63 A későbbiekben ezzel a higgadt mértéktartással indokolható az is, hogy mikor a bukott nemzeti ügy után a mezőváros már kifogyott az alkalmas vezető emberekből, a legnehezebb években — 1852 tavaszától 1855 derekáig — ismételt kérésekre vállalta a bíróság terhes tisztségét.

0

'

1 Erre a mozzanatra is maradt 9. kép. Márton Lajos családi kriptája a Márton nemzetség sírkertjében az abonyi ref. temetőben. Felirata': „Feltámadunk! Itt nyugszik zsarolyányi Márton Lajos. Elhunyt 1866-ik év május 28-án 66 éves korában. Nem gőgösködtem én világi füsttel Egy örömem volt a családi tűzhely Mint a lámpa, mely kis körben világít, — Mint a tűz, mely egy háznak ad meleget Vágyam nem ért tovább csak egy családig Ahhoz köték minden reményeket A hű férj, a jó apa emlékének Kesergő özvegye s fia hálásan emelték." Hites szónak és utolsó betűknek, maradjon az apa életművének feldolgozásához az írófiúnak ez a nekrológja. 140