Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)

Történelem - Balogh Sándor: Egy abonyi köznemes gazdálkodása a reformkorban

Ezt a konvenciót 16 részletben veszi ki a család. Olykor, ha „bőtsőre", „körösztölőre" vagy vásárkor van rendkívüli kiadás — a természetbenit is pénzértékben. A „mérés" így van a többi esetekben is — és ha „betegségire" vagy „orvos Aszonnak" kell a pénz, erre is a konvenciónak kell futnia. Elég ritka a kártétel, de ha előfordul — bizony ez is levonásba kerül pl. „az elő gyeplűt el vesztette — fizettem a szíjártónak 2 forintot"; „baltát elvesztette, megvettem 1 f". — És már itt elvégezhetünk a gombai és abonyi bérezés között egy kis egybevetést. Ott más jellegűek voltak a hagyományok és az összbér is árnyaltan magasabb volt. Pl. ott minden konvenciósnak, itt csak vezető embernek volt az 1841-es év indulásánál marhatartása. Ugyanez a helyzet a kender-, káposzta-, kukoricaföldekkel. És amit kimérnek, helyi hagyomány szerint „abonyi kis lántzban" mérik (500 nszöl!). Ez is kevesebb, mint az „öreg lántz" (valószínű i

/

2 hold = 600 nszöl!), amit Márton Lajos házilag használ, de az abonyiak nem.

35 1841. szept.—1845 júniusa között, az utolsó Gyürky-inspektorság tartama alatt, szinte egyedül, felesége vezeti az abonyi gazdaságot. A napló betűi azt mutatják, hogy keze munkától nehezült, íráshoz nem szokott. A bejegyzések igen leegyszerűsödnek, de pontosak. Ö így jegyzi be 1843/44-ről a konvenciósok egész bérét : Halasi István bére (844. első ember) 24 54 24 40 50 12 2 2 2 1 lánc Ádám béce 24 54 24 40 50 12 2 2 vaj 4itze Tehenész bére 20 24 15 15 1 Kender föld Itze 1 véka fűtő, 1 kalap Kocsis bére 30 13 13 11 Lajbi 1, ujjas lajbi 1, nadrág 1 Fenti konvencióhoz bejegyzés: „halasi 3 napot mulasztott a legnagyobb munkaidőbe — ivót a kotsmába. Jövő 845re két ködmönek való bőr szaporítással meg fogadódott azon feltétellel, ha betsületes ember lessz."

36 A bérkiszolgáltatásban a korábbi sok részlet helyébe „fertályos", 4 egyenlő kimérés lép. De az is megállapítható, hogy a bér emelkedik, és a szegődő igényéhez, szükségéhez alkalmazkodik. A szegődményesek neveihez pedig megjegyezhetjük, hogy egy részük (Halasiak, Györék, Retkesek) korábbi jómódúnak mondható, egész helyes (4 fertályos) jobbágyelődök leszármazottai, akiket az urbáriális idők állapota

37 szorított zsellér- és cselédsorba. Tegyük teljessé az évtized bérmegállapodásait az 1846-os évvel, mikor Márton Lajos abonyi udvarházába véglegesen hazatér. Ezzel a szakszerűbb, részletesebb könyvelés is visszatér. 123