Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Történelem - Balogh Sándor: Egy abonyi köznemes gazdálkodása a reformkorban
állapotában gazdaságosan térülnek meg. Akik olyan mozgékony, szorgalmas és kiváló gazdasági érzékű emberek, mint a Márton házaspár, azokat tapasztalatuk hamar rávezette arra is, hogy a befektetett idő, tőke és energia az elárvuló birtokok olcsó bérletén többet hoz a jól fizetett, de nagy gondú hivatalnál is. Az is magától értetődő, hogy életcéljuk volt saját családi otthonuk. Döntő szempontok ezek az 1838-as dátumhoz, mikor M. L. megválik a Gyürky-uradalom minden tisztségétől és a Fáy-kúriába költözik. Tőkeerős állapotuknak így természetes következménye az utolsó nagy lépés: 1840, Abony! Végleges otthonuk a volt abonyi Paraitz-kúria ; a családi hagyományok szerint — közel 30 holdas „kerttel". Ideköltözésük pontos dátuma: 1840. június 20. AZ ABONYI UDVARHÁZ ль indulás legelső lépése az elhanyagolt kúria teljes felújítása. „A Ház Építési költség Áts Munkájára" 300,— a kőmívesmunkára 250 f. az előirányzat. 28 A napló 48. oldalától — oldalakat töltenek meg ezek a költségek. 1840-ben a család még Abonyban sincs, márc. 29-ével mesterek, munkások tömege jelenik meg az udvarházban. Bontanak, építenek, s a tervnek többszöröse a kiadás: az anyagkiadás (szálfenyők, vályog, tégla, zsindely stb.) az 1000 f-ot, — a munkabér pedig az 1500 f-ot meghaladja. A munkabéreket általában havonta, egy összegben fizetik. Az egykorú anyagárakra, mestermunkabérekre, megállapodásokra szintén csak szemelvénnyel utalhatunk. Amit ősi szabály szerint végeznek, azt úgy jegyzi be M. L. Pl. Adók István tapasztásalkuja átlagvállalásban 20 vf. és 2 véka búza. 3. kép. A Paraitz—Márton kúria, ahogy Tury Gyula ceglédi festő megörökítette és ahogy Márton Lajos fiára hagyta. 117