Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 2. Szentendre, 1973)
Régészet - Fegyó János: Késő középkori lakóház leletmentése Ráckevén
folyadékot tartó edényeket a konyha-pitvar szélső pontján, szinte már az udvaron leltük meg. A szájával lefelé fordult, egymásba helyezett edények eredetileg — bár konkrét bizonyítékkal nem rendelkezünk, fel kell tételezzük — a konyha-pitvart kettéosztó falra szerelt polcon állhattak, s a fal ledőltekor kerültek egymást védve az összetöréstől, szinte sértetlen állapotban az omladékba. Itt került elő az edények cserepei mellett a leletegyüttes korát keltező három ezüstdénár is. Bár a lehetőségekhez mérten igyekeztünk minden leletet összegyűjteni ; meglepő a főzőedények, konyhai felszerelés hiánya, nemkülönben a kályhaszemek kis száma. Valószínűleg a romokra történt újabb ráépítés során semmisültek meg, vagy a pusztulás után a még használható értékeket a volt tulajdonosok vitték magukkal. A pitvarból jobbra nyíló, eredetileg a kamra helyén kialakított szemeskályhás szoba a kamrát hátrébb szorította. Az épület keleti szárnyán előkerült ekecsoroszlya, akasztókampóban végződő valószínűleg kocsilánc, szekerce, halászszigony minden valószínűség szerint a kamrában volt. Bár feltételezhető, hogy a kamra az udvarra nyílt, biztosan állítható, hogy az ekének csak bizonyos vasrészeit, de nem mindet, tárolták ebben a helyiségben. Az ekéhez tartozó ekevas és a vasalások sajnos nem kerültek elő. A romokat, mint már említettem, 8—10 cm vastag rétegben, viszonylag egyenletes elosztásban megszenesedett gabona takarta. A tűzvész alkalmával általános jelenséget az teszi számunkra említésre méltóvá, hogy nem részletekben, hanem az egész romterületet viszonylag egyenletes rétegben borította. Megfigyelésünk nyomán arra kell következtetnünk, hogy a padláson tárolt gabona a födém beszakadásakor került a romokra. Tekintettel arra, hogy a XVI. században a gabona padláson való tárolása (kémény nélküli jobbágyházak füstös padlásán nem is lehetett volna) nem nevezhető általánosnak, azt kell feltételezzük, hogy a lakóház kereskedő tulajdonosa által felvásárolt gabona került átmenetileg az épület padlására. Jelen esetben ennek nem volt akadálya, mert a konyhapitvar osztat eleve feltételezi a kéményt, a padlás füstmentességét. A leletegyüttes korát illetően viszonylag könnyű helyzetben vagyunk, mert a II. Lajos, illetve Ferdinánd által veretett dénárok meghatározzák, hogy leletegyüttesünk 1528 után kerülhetett a földbe. A mohácsi vészt követően 1528 és 1541 között több hullámban vonultak végig a Duna bal partján a Budára igyekvő török, osztrák, magyar hadak. 9 Talán a hadjáratokkal összefüggő valamelyik portya alkalmával vagy Buda török kézre kerülése után, de mindenképpen a XVI. század első felében pecsételődhetett meg az egykori lakóház sorsa. Sajnos, a leletmentés kizárólag megfigyelésre szorítkozó volta szélesebb körű következtetések levonására, a leletegyüttes részletesebb értékelésére nem ad módot. Az itt ismertetett kályhaszemekhez hasonló, díszesebb kivitelű darabok elég általánosak voltak a XVI. századi falusi házakban. A falusi házaknál fejlettebb formát a bemutatott lakóépület belső beosztása jelent. Bár az épület a középkori falusi házakkal rokon, a két lakószoba, azok fűtött volta, a feltételezett pitvar-konyha osztat összhangban áll a XVI. századi mezővárosi polgárság írásos dokumentumokból ismert anyagi helyzetével, a falusi lakosságénál fejlettebb életkörülményeivel. A közölt leletmentés tárgyi anyaga egyrészt igazolni látszik a ráckevei mezővárosi polgárság jobb módú gazdasági helyzetét, másrészt jelzi a korabeli falusi lakosság anyagi kultúrájához kapcsolódó életvitelét is. 10 104
