Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

I. Sándor Ildikó: Népi kéziratos könyv 1847-ből - Sz. Bányai Irén: Braun Soma Cegléden

oktatói állást, csupán egy vidéki gimnázium tanári állását nyerte el. Török Júlia szerint „úgy képzelte, hogy itt majd csendes nyugalomban dolgozik, elkészíti a disszertációját, és közben lélekben is felkészülhet a tudományos pályára".

11 Ilyen reménye korántsem volt alaptalan: a ceglédi m. kir. Állami Főgimnázium, ahová a vallás- és közoktatásügyi miniszter 1918. XII. 14-én Braun Somát kinevezte,

12 akkortájt a jóhírű állami iskolák közé tartozott. A városban nem voltak egyházi iskolai hagyományok: középfokú oktatási intézmény viszonylag későn, 1869-ben alakult. Ekkor kezdte meg működését a latin tagozatú polgári fiúiskola, s ennék utódja volt a már alapításakor — 1899-ben —• állami gimnázium.

13 Az állami irányítás tette lehetővé — a század első évtizedétől — „világi" tanárok kinevezését. Közöttük néhány jól képzett, tudósnak készülő, s jelentős tudományos tevékenységet kifejtő tanár is akadt.

14 A magas színvonalú iskolai munkát a háború kitörése — természetesen -— kedvezőtlenül 'befolyásolta. Már a világháború első évében oktatói gondokkal küzdött az iskola: a tanárok katonai szolgálatra vonultak be.

15 A tanárhiány a háborús években állandósult, s ennek következménye, hogy az iskola igazga^ tója a háború befejeződése után — 1919. január 7-én — a következő levelet küldte a tankerületi főigazgatónak: „61 óra ellátására szükség van még 5 hadviselt tanárrá, kiknek lehető sürgős kiküldetését ezennel kérem. Hír szerint erre a betöltésre váró 5 állásra eddig két tanár már ki van szemelve, egy latin—magyar és egy földrajz—történelem szakos tanár (Braun Soma és Radnai Sámuel)." Azt nem tudjuk megállapítani, hogy milyen okok miatt nem foglalta el állását Braun már december közepén, amikor kinevezése megtörtént. Az iskola igazgatójának olyan értesülése volt — ezt is levelében jegyzi meg —, hogy „sem Braun, sem Radnai tanár nem hajlandó itteni állását elfoglalni".

16 A felterjesztés után egy nappal, január 8-án — tehát valószínűleg nem is a sürgetés hatására — azonban megérkezett Braun Soma állomáshelyére. Az ideiglenes rendes tanárként kinevezett Braunt a IX. fizetési osztályba sorolták be.

17 1919 tavaszán a gimnázium 28 tanára közül tizenhárom tartozott hasonló fizetési kategóriába, vagyis Braunhoz hasonlóan kezdő tanár volt.

18 Ez utóbbi meghatározó jelentőségű a tanári kar szemléletének alakulásában! A történelmi események — az első világháború kegyetlen tapasztalata, az „őszirózsás forradalom", a tömegek erőteljes forradalmasodása, majd a Tanácsköztársaság — szükségszerűen színvallásra, nyílt állásfoglalásra késztették az értelmiséget. Az értelmiség erőteljes forradalmasodásának eredménye a gimnáziumi tanárok lelkes részvétele a helyi forradalmi eseményekben: a reakciós tanárok, s velük az iskola igazgatója, már februárban kisebbségbe szorultak, s visszahúzódásra kényszerültek. Az ellenforradalom hatalomra jutása után a reakciós (s a Tanácsköztársaság idején állásából felfüggesztett) igazgató a tanári kar erőteljes radikalizálódását igyekezett a „tapasztalatlan" fiatal tanárok „eltévelyedéseként" magyarázni: „A testület belső harmóniája — írja jelentésében —« 1919. február havában szinte máról holnapra teljesen felborult, aminek egyik oka az volt, hogy az iskolához az 1918. év végén és az 1919. év elején számos új, még tapasztalatlan, többnyire hadviselt tanár került, kik a testület régi és értékes tagjaival még nem voltak eléggé összeforrva akkor, amikor a szocialistakommunista irányzat az intelligenciát igyekezett csábítással és megfélemlítéssel magának megnyerni."

19 Az eseményeknek ez a nyilvánvalóan tendenciózus értékelése egy dologban nem torzított: valóban erjedést hoztak, új szellemet képviseltek a háborús próbát kiállt fiatal tanárok. Braun Soma tehát hasonló elveket valló, forradalmi cselekvésre kész társak közé került. A testület „régi" és „új" 221