Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Topál Judit: Árpád-kori temető és templom Cegléd-Madarászhalmon
négyszeres tekercselésű bronzhuzal található. Ilyen típusú ékszerek a „bjelobrdói" kultúrában is szerepelnek 15 , a középkorban is megtalálhatók a XIV. századtól kezdve 16 , de — érdekes módon — darabunk legközelebbi, bár méretben nagyobb analógiáját a kusulevói temető 4. sz. sírjának fülbevalójában találtuk meg. 17 Temetőnk egyetlen gyűrűt eredményezett. A laposra kalapált ezüst huzalból készült gyűrű vtégei több mint 1 cm-es darabon fedik egymást (1, 7 és I, 8), valószínű, hogy az eredetileg túl bő gyűrűt leszűkíthették, de még így is nagynak bizonyulhatott egy 5—6 éves gyermek ujjára. A gyűrű felső részét kissé szélesebbre kalapálták, de semmiféle ábra nyomait nem tudtuk rajta felfedezni. Ilyen egyszerű típusú gyűrűk igen gyakran előfordulnak a XII— XIII. századi temetők emlékanyagában, sőt korábban is. 18 A mellékletek sorában továbbiakban megemlítendő a 130. sz. férfiváz medencéjén levő vascsat (II, 5) (ltsz. 71.117.1.). Az ovális testű, hosszú tüske jű csat nem szokatlan az Árpád-kori temetők anyagában. Szórványként előkerült csatunk (II, 4) (ltsz.: 71.123.1.), mely szögletes testtel másik típust képvisel, szintén sírhoz tartozhatott, mint ezt a rátapadt szerves maradványok valószínűsítik. A temető területéről több vaskés is előkerült, de közülük csak kettő feküdt sír közelében, bár nem bizonyíthatóan a sírhoz tartozón. A 167. sz. sír mellett levő vaskés (III, 2) sokkal vaskosabb pengéjű amazoknál, feltételezhetően ág vagy vesszővágásra szolgálhatott. A kés teljes hossza 10,5 cm, szélessége 1,4— 1,8 cm, vastagsága foknál 0,7, élnél 0,3 cm. Sajnos épp a hegye hiányzik, s így nem állapítható meg teljes bizonyossággal, hogy a néprajzi anyagból jól ismert ág- vagy vesszővágóval állunk szemben 19 . Másik késünk (ltsz.: 71.122.1.) a 195. sz. sír közelében (III, 1), viszont a szokott vékony — bár széles pengéjű típust képviseli —, hossza a fanyélbe üthető tüskével együtt 13,7 cm, szélessége 2,5 cm, vastagsága foknál 0,2, élnél 0,1 cm. A többi vaskést a temető egyéb, síron kívüli vastárgyai sorában említjük majd. A feltárt temetőrészlet az éremleleten kívül egyetlen használható, keltező értékű pénzt eredményezett. II. Géza (1141—62) ezüst dénárja, CNH 63., a 77. sz. férfiváz jobb alszárcsontjától 20 cm-re, az árokfal tövében feküdt, a vázzal azonos mélységben. Sírfolt hiányában nem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy a sírhoz tartozik, bár ez hathatósan támogatná elképzelésünket, mely szerint a temetőinek ez a középső része a XII. század közepére keltezhető. A másik ezüst dénár a 188. sz. sír bordaíve alatt került elő, tehát biztosan a sírhoz tartozik — sajnos az érem restaurálás során darabokra tört, így a XII— XIII. századnál szűkebb kormeghatározást nem kaptunk, pedig ez — tekintve, hogy a 188. sz. sír a cinterem déli kerítőfalához közel feküdt — fontos adatokkal szolgálhatott volna a temető kronológiájával kapcsolatban. Szólnunk kell még az annyit vitatott, és az Árpád-kori temetőkben oly gyakori fiaszénmaradványokról. 20 Temetőrészletünkben a 31. és az 55. sz. női, valamint a 128. és 134. sz. gyermeksírokban tudtunk faszénnyomokat megfigyelni — a 128. sz. sír esetében e nyomok valóságos szabadtéri tűzhely nyomainak is beillenék. A kutatók többsége temetkezési szokásokkal magyarázza e jelenséget, hangsúlyozva a tűz megtisztító hatását, vagy a családi tűzhely melegének szerepét a túlvilági életben 21 . Minthogy azonban temetőnk területén rendkívül sok edénytöredéket találtunk (sírok földjében is), sőt a cinterem déli falának belső és külső oldalán, a kutatóárokfal metszeteiben kemencék tüzelőgödreinek nyomai is mutatkoztak, inkább hajlamosak vagyunk azt a megálla74
