Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)
Topál Judit: Árpád-kori temető és templom Cegléd-Madarászhalmon
női és gyermekcsontvázak együttes előfordulása, mintha csoportot vagy még inkább egy családot képezték volna. 5 A feltárt 201 csontváz tájolás szempontjából a keletéit templomhoz igazodik. A templom tengelyének iránya pontosan DNy—ÉK, így a sírok többsége kisebb-nagyobb eltéréssel DNy—ÉK tájolású, kivételt csupán a 167., 168., 60. és 23. sz. sírok képeznek, melyek iránya inkább D—É, valamint a 98., 85. és 65. sz. vázak, melyek ÉNy—DK irányításúak (7. kép). Összesítő táblázatunkból hiányoznak a tájolhatatlan vázak, melyek a következők: 1., 2., 15., 17., 20., 36., 39., 43., 49., 58., 67., 68., 76., 78., 89., 92., 96., 112., 129., 138., 139., 140., 141., 151., 152., 153., 159., 164., 176., 183., 187., 189., 193., 198., 201., tehát összesen 35, a feltárt 201 sírnak mintegy 17 százaléka. Többségük egykorú bolygatás eredménye 6 , mely során még a hosszúcsontokat is elmozdították vagy egy halóimba rakták, s így tájolásuk teljességgel lehetetlen volt. Figyelemre méltó, hogy az egymáshoz közel és csaknem azonos mélységben levő sírok számos esetben azonos tájolásúak 7 , lehetséges, hogy ezek elföldelése közvetlen egymásutánban, azonos évszakban történt. A sírok feltárásánál egyetlen esetben sem tudtunk sírfoltokat megfigyelni. Ezt magyarázhatja az, hogy a sírgödröket eredetileg is homokba ásták, s így nem került humusz a sírok töltelékföldjébe. Egyetlen alkalommal, a 3. sz. sír esetében találtunk szabályos sírfoltra mutató nyomokat, de az objektum kibontásakor előkerült nagy halom, egymásra dobált csont láttán egy környékbeli lakó bevallotta, hogy „kegyeletből" ő maga ásott el itt „egy nagy halom csontot", melyet vontatója kiszabadításakor talált a domb aljában levő fekete, mocsaras talajban (1. sírleírásban a 3. sír). A cinterem kerítőfalának északi oldalán, a dombhajlat aljában levő néhány sír pedig már nem homokban, hanem az előbb említett mocsaras, homogén, fekete talajban feküdt, sírfoltokat észlelni itt sem tudtunk. A csontvázak feltárásánál nem találtunk koporsóra utaló famaradványokat sem, 8 bár vasszegek több sír földjében is előfordultak (pl. 12., 24. stb.). Mivel azonban szegeket — a többi vastárggyal együtt — síron kívül is találtunk, így nem bizonyítható, hogy a sírföldben levő vasszegek koporsó tartozékai lennének. A bolygatatlan vagy alig bolygatott sírok helyzetét figyelembe véve arra következtethetünk, hogy valamiféle lepelbe burkolhatták a halottakat, mivel a karcsontok többnyire a medence mellett szorosan és kinyújtva feküdtek. Néhány esetben a karcsontok a medencén, a gerincen keresztben, állkapocs alá húzva (16. sír) vagy koponya felett voltak (55. sír). A 23. sz. férfisír comb- és szárkapocscsontjai, feltételezésünk szerint a sír mellett levő falcsonk miatt kerülték rendellenes helyzetbe (1. sírleírásban 23. sír). Figyelemre méltó továbbá, hogy a feltárt temetőrész ún. békafekvésben levő vázai kivétel nélkül nők (61., 88., 110., 178. sz. sírok), ezek közül kettő (61., 88.) lábainál, ül. lábai között hónapos csecsemő maradványai voltak. A temetőrész feltárása néhány téglasírt is eredményezett, melyek szintén előfordulnak a késő Árpád-kori és középkori temetőkben 9 . Teljes biztonsággal csak a 26. sz. (8. kép) és a 163. sz. gyermeksírokat, valamint a 196. sz. női sírt nevezhetjük téglasírnak, bár utóbbi kettő esetében csak lábnál, illötve fejnél találtunk 3—4 ép téglát. Nagyobb mennyiségű téglatöredék vagy egy-egy ép tégla került elő az 5., 30., 58., 64., 114., 161., 165., 198. és 199. sz. sírokban. Valamennyi a templomtól viszonylag távol, a cinterem kerítőfalai közelében feküdt. A sírokban talált téglák méretei egyébként pontosan megegyeznek a templom 70
