Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Topál Judit: Árpád-kori temető és templom Cegléd-Madarászhalmon

195. sír. Férfi? Irány: Ny—K. 57—-25. Fiatal férfi? vázmaradványa részben kibontva. Mélys.: 83 cm. 196. sír. Nő. Irány: Ny—K. 54—22. Idősebb nő alig bolygatott, téglás sírja. Karcsontok a medence mellett kinyújtva. Koponya felett három ép tégla. Vázhossz: 155 cm. Mélys.: koponyánál 46, lábnál 80 cm. 197. sír. Férfi. Irány: Ny—K. 54—22. Felnőtt férfi alig bolygatott váza, teljes egészében az előbbi sír alatt. Kezek a combforgókon. Vázíhossz: 175 cm. Mélys.: 108 cm. 198. sír. Teljesen feldúlt, valószínűleg téglás sír összedobált vázcsontokkal és téglatöredékekkel. Tájolhatatlan. Mélys.: 85 cm. 199. sír. Gyermek. Irány: Ny—K. 54—22. 4—5 éves gyermek vázmaradványai, mellettük tégla. Mélys.: 94 cm. 200. sír. Nő. Irány: Ny—K. 54—22. Felnőtt nő alig bolygatott váza, szorosan a cin terem déli kerítőfala mellett. Karcsontok a medence mellett nyújtva. Vázhossz: 155 cm. Mélys.: 124 cm. 201. sír. Fiatal nő? kis résziben kibontott sírja a temetőfal tövében. Tájolhatatlan. Mélys.: 120 cm. Temetkezés A részben vagy teljes egészében feltárt 201 váz becslésünk szerint a temető mintegy ötödét képezheti, a dombtető legyalulásakor megsemmisített 80—100 sírt is számításba véve. A temetkezés itt is, mint az Árpád-kori temetőknél általában, gyakori egymásra rétegződést

4 (2. kép) és zsúfoltságot mutat (3. kép), különösen a templomhoz legközelebb eső területeken, míg a cinterem kerítőfalai felé a vázak száma jelentékenyen csökken, és teljesen szabályos sorokban helyezkednek el (4. kép). Feltételezésünk szerint e sírok korban későbbiek, néhány XIII. századra tehető ékszermelléklet és a téglás sírok előfordulása alapján. A templomhoz közelebb eső, zsúfoltabb területeken rendkívül gyakori a rátemetkezés (5. kép) és a korabeli bolygatás (6. kép). A cinterem falát, mely kezdetben valószínűleg 25—30 méter sugarú körben, vagy esetleg szabálytalan sokszög alakban vette körül a templomot, később, minthogy az eredeti terület szűknek bizonyult, kiszélesítették, de csak az északi oldalon. Az eredeti fal nyomait három kutatóárkunkban is megtaláltuk (1. temetőtérképen a 22., 23. és 24. sz. sírok közötti falcsonkok, melyek folytatása az I. árokban a 3. sz. sír mellett is fellelhető). Ily módon, feltételezésünk szerint legkorábbiak a templom közelében levő sírok, korban fiatalabbak a cinterem déli fala mentén levők, és legkésőbbiek a temető kiszélesített, északi kerítőfala mentén fekvő sírok. Itt a vázak már levegősen, egymástól 1—2 méter távolságra voltak, lehetséges tehát, hogy a temetőhöz tartozó falu a tatárjáráskor elpusztult, s az esetleg később visszatérő kis számú lakosság már nem merítette ki teljesen a rendelkezésre álló területet. A feltárt temetőrészlet másik jellemző vonása a női vázak túlnyomó többsége (2. térkép). A kibontott 201 váz közül 105 volt nő és csak 55 a férfi. 8 váz antropológiailag megnatározatlan. Feltűnő továbbá a gyermekcsontvázak nagy száma is: 33. Lehetséges, hogy a férfiakat zömmel a cinterem másik, általunk feltáratlan részébe temették el, de feltételezhetjük azt is, hogy a férfiak többsége nem tartózkodott állandó jelleggel a településen. Gazdasági vagy katonai okok egyaránt magyarázhatják e jelenséget. Életkor szerinti megoszlás: 55 férfiváz közül fiatal 8, középkorú 29, idősebb 18. Észrevehető volt továbbá a férfi-, 68