Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Szilágyi Miklós: A kismúzeumok története és perspektívája

^ szükséglet, a város vagy község közigazgatási központ jellege indokolttá teszi, működési feltételeik maximálisan biztosíthatók, s hagyományaik is ilyen jellegűek. A tájmúzeumoknak vagy helytörténeti múzeumoknak (— a besorolás attól függ, hogy csak az adott helység vagy a tágabb környék muzeológiai feladatait is ellátja-e —) önállóan kell végezniük gyűjtő, tudományos feldolgozó és népművelési feladataikat. A feladatok sokrétűsége miatt az ilyen múzeumok esetében is célszerű lesz tehát szűkíteni a gyűjtési profilt. Minden múzeumi szakág egyenletes fejlesztése, a gyűjtemény tudományos feldolgozása csak azokban a múzeumokban oldható meg, ahol több szakember dolgozik. Mivel távlatokban sem remélhető, hogy a személyi fejlesztés erre a szintre juthat, csak az adott helyen dolgozó muzeológus szakképzettségének megfelelő tudományszakban lehet kellő színvonalú gyűjteményfejlesztést kívánni, s gyűjtemény anyagot fenntartani. Azokban a múzeumokban pl., alhol nincs régész szakember, szükségtelen régészeti anyagot őrizni. Az ilyen gyűjtemény a tudomány számára holt anyag, s a népművelési munkában sem hasznosítható, hiszen a más képzettségű muzeológus jelentőségét sem tudja felmérni, nem tudja azt tudományosan értékelni.

65 E múzeumok állandó kiállítása — természetesen •—• a szákirányú gyűjtési programtól független is lehet: a megye más múzeumainak anyaga lehetővé tesz komplex történeti kiállítás rendezését is. Bár megfontolandó, hogy nem lenne-e hasznosabb az állandó kiállításokat is „szakosítani". A látogatónlak aligha jelent intellektuális élményt, ha minden múzeumiban a helység (vagy környék) őskorától napjainkig ívelő történetének bemutatóját látja ... A gyűjteménnyel nem rendelkező, gyűjteményfejlesztést nem végző kiállítóhelyek állandó jellegű bemutatóit a helyi eredetű anyag biztosította adottságoknak megfelelően lehetne tervezni. Komplex történeti kiállítás csak ott indokolt, ahol az anyag megfelelően reprezentálja a helység egész történetét. Jellegtelen, a helyi sajátosságokat nem tükröző „komplex" kiállítás helyett inkább tematikus bemutatók javasolhatók. Egy történelmi korszak sokoldalú bemutatása mindenképpen hasznosabb, mint a történelmi folyamat egészének vázlata. Hálás feladat a néprajzi jellegzetességéket összefoglaló állandó kiállítás. Ez legcélszerűbben egy-egy népi műemlék hiteles berendezésével valósítható meg. Ebben az esetben viszont a bemutatható anyag eléggé leszűkül (lakberendezés, munkaeszközök), azokon a helyéken tehát, ahol a népviselet, a népművészet jellegzetességeire akarjuk a figyelmet felhívni, tematikus néprajzi kiállítást rendezhetünk. Számtalan változata lehetséges az emlékmúzeumoknak. A tervezést a téma és a rendelkezésre álló anyag egyaránt meghatározza. A neves alkotó életmódját érzékeltető enteriőrszerű bemutatótól a didaktikusán felépített kiállításig széles a skála. A leglátványosabban természetszerűleg a vizuálisan ható életművekből rendezhető emlékkiállítás, de az „intellektuálisabb" témák (politikus, író, zenész életének és munkásságának bemutatása) is látványossá varázsolhatok. A kismúzeumok kiállítóhellyé válása nem jelentheti a korábbi rang elvesztését, hiszen helyi kultúrpolitikai funkciójuk változatlan marad. Rátermett vezető — az irányítást ellátó tájmúzeum, megyei múzeum szakmai felügyelete mellett — gyűjtést kezdeményezhet, időszaki kiállításokat szervezhet stb. S e munkákra több ideje, energiája marad, ha a tárgynyilvántartás, állagmegóvás időrabló munkáját nem kell vállalnia. A kismúzeumok ilyen távlata — hadd tegyük hozzá — bármennyire is ideális lenne, egyelőre csak a távoli jövőre vonatkozhat. Előbb ugyanis a tájmúzeu311