Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Szilágyi Miklós: A kismúzeumok története és perspektívája

A rendeletek hatására a honismereti mozgalom hivatalos és félhivatalos dokumentumai is hangot váltottak. Nem hangzott ugyan el, hogy nem volt eléggé körültekintő és megalapozott a múzeumalapítások feltétel nélküli pártfogolása, de az újabb megnyilatkozások mérsékletre intettek. Az 1965. évi országos honis­mereti konferencia referátuma már a megyei múzeumok ellenőrző szerepét hang­súlyozta, s a törvényerejű rendelet korlátozásaira hivatkozott. 42 E referátumhoz a kismúzeumokkal foglalkozó két hozzászólás csatlakozott. Verő Gábor, a Mú­zeumi Főosztály helyettes vezetője a múzeumok hivatalos engedélyezésének fel­tételeire hívta fel a fiigyeimet, és körültekintésre intett: inkább a megyei szer­vezet keretén belül üzemeltethető kiállítóhelyeket, semmint helytörténeti mú­zeumokat kezdeményezzenek a honismereti szakkörök. A gyűjtőmunka lehető­ségét és kívánatos irányát a helytörténetben — újkortörténetben jelölte meg, te­kintettel arra, hogy a múzeumi szakágak közül éppen ez a legelhanyagoltabb. 43 Bőgel József szintén a legújabb kori kutatás, gyűjtés felé igyekezett orientálni a szakköröket, s jóllehet elismerte a gyűjtött anyag bemutatására való törek­vés jogosságát, hangsúlyozta: „nem kell• minden esetben arra törekedni, hogy az összegyűjtött anyagból fél tétlenül múzeumot hozzanak létre". Nem biztos — folytatta —, hogy a közönség elé tárás „mindig csak múzeumi keretben történ­het". Hozzászólásának végső summája: a közvetlen feladat a meglevő falumú­zeumok megerősítése, „az életképtelen falumúzeumokat viszont meg kell szün­tetni". 44 Ezekkel az állásfoglalásokkal a falumúzeumok ügye lényegében le is került a honismereti konferenciák és értekezletek napirendjéről. A hozzászólók.— más napirend kapcsán — vissza-visszatértek ugyan a hivatalosan lezártnak tekintett problémákra, a mozgalom egészét azonban más, fontosabb kérdések foglalkoz­tatták. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a KMP megalakulása, a Tanács­köztársaság évfordulóinak megünneplése, majd felszabadulásunk 25. évfordulója az újkortörténeti kutatások, a krónikaírás felé terelték a honismereti szakkörök figyelmét. A falumúzeumok megoldatlan problémáit a megyei múzeumi szer­vezetek igyekeztek rendezni — .nagyon is eltérő módon. A megoldás útjainak keresése (1965—1970) A megyei tanácsoknak és megyei múzeumoknak állást kellett foglalniuk: milyen mértékben tartják kívánatosnak a megyei múzeumi hálózathoz tartozó intézmények számszerű fejlesztését. Az állásfoglalást több tényező is befolyá­solta : —• erősen centralizált, jól fejleszthető megyei múzeum esetén a központi in­tézmény könnyen „beolvaszthatta" a kisgyűjteményeket, s vállalni tudta a szét­szórt kiállítóhelyek üzemeltetését (pl. Baranya, Szolnok stb.); — a megyei hatókörű múzeum hiánya, a kis körzetet ellátó intézmények nagy száma újabbak létesítésére serkentett, azzal az indítékkal, hogy ne legyenek a megyében ellátatlan területek (pl. Pest, Bács-Kiskun stb.); —• idegenforgalmilag exponált vidékeken fontosnak tűnt új kiállítóhelyek létesítése (Veszprém, Heves stb.). Az eredményt tekintve rendkívül tarka a kép! Az egyik véglet Pest megye, ahol — hosszú időn át — a legelemibb feltételek megléte esetén működési en­gedélyt kértek és kaptak a kismúzeumok. Ennek számszerű eredménye: „Pest 304

Next

/
Oldalképek
Tartalom