Ikvai Nándor szerk.: Tanulmányok Pest megye múzeumaiból (Studia Comitatensia 1. Szentendre, 1972)

Szilágyi Miklós: A kismúzeumok története és perspektívája

menyek könyv alakban történő publikálását és a múzeumi keretek között történő anyagbemutatást tartja célszerűnek. E két „hasznosítási" lehetőség közül — paradox módon — a múzeumalapítást tartják kevésbé költségesnek a szakkörök és a helyi szervek. Elsősorban azért, mert a költségek elaprózva jelentkeznek, s a pénzhiány társadalmi munkával pótolható. c) A múzeumalapítás mindig szoros kapcsolatban volt az egyéni ambíciójú műgyűjtéssel. A múlt század óta szinte napjainkig egy-egy magángyűjtemény „társadalmasítása" segítette jó néhány múzeumi közgyűjteményünk létrehozását. Az ilyen alapításokra a jövőben is számíthatunk. A népi használati tárgyak és népművészeti emlékek gyűjtésének jelenleg divatja van. Számolnunk kell azonban a divat lanyhulásával, s ennek következtében azzal, hogy egyes magángyűjtemények a helyi szervek hathatós támogatása esetén (ha pl. épületet biztosít a helyi tanács a gyűjtemény számára) önálló közgyűjteménnyé akarnak válni. d) A műgyűjtés „divatjával" függ össze az is, hogy a népművészeti (stb.) tárgyak értéke (korántsem a tudományos, sokkal inkább a forgalmi és csereértéke) társadalmilag mindinkább tudatosodik. Ahogyan a műgyűjtő a saját gyűjteményében, a néprajzi-^helytörténeti gyűjteményt létrehozó és fenntartó szerv is értéket lát a maga (bármilyen szerény „múzeumában". Egyes községek ilyen indítékú rivalizálása fontos motívuma volt a falumúzeumok elszaporodásának. E rivalizálásnak az értékképzés az alapja. Az elmondottakat figyelembe véve a honismereti szakköri mozgalom továbbfejlődése, jövő perspektívája, és a múzeumügy szempontjából sem érdektelen tehát, ha megvizsgáljuk a kismúzeumok (ún. „falumúzeumok") és a honismereti mozgalom viszonyát. Felvázoljuk a „falumúzeumok" létrehozására irányuló országos mozgalom felszabadulás utáni történetét, és felmérjük a továbbfejlődés perspektíváit, a jelenleg működő kismúzeumok társadalmi hasznosításának, s a jövőben alakulók létének reális lehetőségeit. Különösen indokolt e kérdések összefoglaló áttekintése Pest megyéiben. A Pest megyei Múzeumi Szervezet 16 múzeuma közül csak három képes ellátni a tájmúzeum jellegből adódó feladatokat; három sajátos funkciójú, speciális gyűjteménnyel is rendelkező kiállítóhely kivételével az összes többi múzeumi intézmény kismúzeumnak minősíthető. E meglevő kismúzeumok mellett jelenleg is további 14—15 alapítási tervről (folyamatos szakköri gyűjtésről, magángyűjtemény múzeumi bemutatásának igényéről, helyi tanácsi kezdeményezésről) tudunk. Ezek a számadatok •— más megyék adataival összehasonlítva — Pest megye speciális helyzetére utalnák: sehol másutt nem szaporodtak el ilyen mértékben az ilyen típusú „múzeumok". A „falumúzeumok" az 1950-es években A felszabadulás utáni évek — különösen a múzeumok államosítása, az egységes múzeumi hálózat kiépítése, s az MMOK létrehozása után —• a magyar múzeumügy általános és soha nem tapasztalt fellendülését hozták. A kulturális forradalom eredményeképpen gyors fejlődésnek indultak a régi alapítású múzeumok, s mind több új múzeumi intézmény jött létre, különösen azokban a városokban, ahol a társadalmi igény ezt sürgetően követelte. Elsősorban a nagy hagyományú, idegenforgalmilag exponált helyeken (ekkor még csak belső idegenforgalomról beszélhetünk!), illetve politikailag indokolt esetben volt gyors és viszonylag zökkenőmentes a múzeum alapítása. Komoly kultúrpolitikai jelen296